✖

Variációk

Variációt akkor használunk, ha egy objektumhalmazból meghatározott számú objektumot választunk ki, és számít, milyen sorrendben választjuk ki őket.

A képlet levezetése

Kezdjük egy tipikus variációs feladattal: egy faluban minden évben szilvásgombóc-evő versenyt rendeznek. A döntőbe összesen hét zsíros szájú versenyző jutott. Számold ki, hányféleképpen foglalhatja el ez a hét versenyző az első három helyet.

Fontos észrevenni, hogy ebben a példában a sorrend számít. Ha például tudjuk, hogy az első három helyen Tóni, Máté és Kálmán végez, akkor ez a hármas hat különböző helyezést ad:

  • Tóni, Máté, Kálmán;
  • Tóni, Kálmán, Máté;
  • Máté, Tóni, Kálmán;
  • Máté, Kálmán, Tóni;
  • Kálmán, Tóni, Máté;
  • Kálmán, Máté, Tóni.

Ezek mind különböző helyezések, és azt akarjuk kiszámolni, hány különböző helyezést tudunk összeállítani, ha 7 versenyző van.

Ehhez a kombinatorikai szorzatszabályt használjuk. Azt mondjuk, hogy az (x1; x2; x3) alakú hármasokat választjuk, ahol x1 az első helyen végzett versenyző stb. Kiket helyettesíthetünk x1 helyére? Mindenkit, vagyis x1 helyére 7 versenyzőt írhatunk. Kiket írhatunk x2 helyére? Mindenkit, kivéve azt, akit már az első helyre tettünk, tehát x2 helyére 7 − 1 = 6 versenyzőt írhatunk. x3 helyére azokat írhatjuk, akik nem az első vagy a második helyen vannak, így 7 − 2 = 5 lehetőségünk van. Alkalmazzuk a kombinatorikai szorzatszabályt, és megkapjuk a lehetőségek teljes számát: 7 · 6 · 5 = 210.

Megfigyelhetjük, hogy ha az első 4 hely lehetőségeinek számát akarjuk tudni, akkor x4 helyére 7 − 3 = 4 versenyzőt írhatunk, így a lehetőségek száma 7 · 6 · 5 · 4 = 840 lesz. Mit következtethetünk ebből?

Ha van egy n elemű halmazunk (itt a példában 7 evő), és 3 elemet választunk ki úgy, hogy számít a sorrend, akkor az eredmény n · (n − 1) · (n − 2). Az első helyre mindenki kerülhet, a következőre eggyel kevesebben stb. Ebből levezethetjük az általános képletet arra az esetre, amikor egy n elemű halmazból k elemet választunk: a lehetőségek száma n · (n − 1) · (n − 2) · … · (n − k + 1).

Ezt a képletet még tovább alakítjuk a faktoriális segítségével. Ha megnézzük, hogyan néz ki a hét faktoriálisa: 7! = 7 · 6 · 5 · 4 · 3 · 2 · 1, és hogyan számoltuk ki az összes érmes helyezés számát, 7 · 6 · 5, bizonyos hasonlóságot látunk. Csak a végétől kell megszabadulnunk, vagyis a 7!-t el kell osztanunk a 4 · 3 · 2 · 1 szorzattal, így csak 7 · 6 · 5 marad. És mivel egyenlő a 4 · 3 · 2 · 1 kifejezés? Egyenlő 4!-sal.

Felírhatjuk tehát, hogy ha van egy n elemű halmazunk, és összesen k elemet választunk ki úgy, hogy számít a sorrend, akkor összesen

Vnk=n!(n−k)!

lehetőségünk van. Ha behelyettesítjük a képletbe a szilvásgombóc-verseny számait:

V73=7!(7−3)!=7⋅6⋅5⋅4⋅3⋅2⋅14⋅3⋅2⋅1=7⋅6⋅5=210.

Számológép

A következő számológép kiszámolja a variációk számát adott n és k esetén.

Megoldott példák

  1. Maradjunk a gombócevő versenynél. Hogyan változna az érmes helyezések száma, ha tudnánk, hogy a versenyre megérkezett Lajcsi Schnitzel, aki igazi nagymenő, és mindig nyer? Vagyis hány különböző érmes helyezés van, ha 7 versenyző van, és Lajcsi biztosan nyer?

    Ez megint egyszerű variáció: az első hely biztos, a maradék 6 versenyzőről pedig azt kell meghatároznunk, hányféleképpen tölthetik be a második és a harmadik helyet. Tehát 2 elemet választunk egy 6 elemű halmazból, ami a következő variációhoz vezet:

    V62=6!(6−2)!=30

  2. Réges-régen, amikor Lajcsi Schnitzel még nem volt ilyen nagymenő, rendszeresen az első három között végzett. Hány különböző érmes helyezés van, ha 7 versenyző van, és Lajcsi biztosan kap valamilyen érmet?

    Ez a példa abban különbözik az előzőtől, hogy nem tudjuk, hányadik helyen végzett Lajcsi. Lehetett második, sőt akár harmadik is, amit a mai napig szégyell. Ezért összesen három különböző variációt kell kiszámolnunk: arra az esetre, amikor Lajcsi nyert, aztán amikor ezüstérmes lett, és végül amikor bronzérmes. Mindig csak két hely marad, ahová valaki más kerülhet. Ha például Lajcsi második volt, a többiek az első vagy a harmadik helyen végezhettek. Megint hat elem kéttagú variációit számoljuk, csak háromszor kell kiszámolnunk, Lajcsi három különböző helyezésére. Az összes helyezés száma tehát:

    3⋅V62=3⋅6!(6−2)!=3⋅30=90

    Figyeld meg, hogy a variáció előtti hármast felírhatjuk V31-ként is, mert valójában egy elemet (egy konkrét helyezést) választunk egy háromelemű halmazból (három érmes hely).

  3. Egy iskolában összesen 20 tanár van. Hamarosan érettségi lesz, és össze kell állítani a bizottságot a következő összetételben: egy elnök, egy jóindulatú tag és egy szigorú tag. Hány lehetőség van összesen?

    Először azt kell megválaszolnunk, hogy számít-e a sorrend. Igen, számít, a három tanárt megint hatféleképpen lehet felcserélni. Innen már egyszerű, 20 elem 3 tagú variációit számoljuk:

    V203=20!17!=6840.

  4. Hány háromjegyű számot állíthatunk össze a {0, 1, 2, 3, 4, 5} számjegyekből, ha egyetlen számjegy sem ismétlődhet?

    Számít a sorrend? Igen, a 123 más szám, mint a 321. Hány különböző hármas létezik? Ez egyszerűen 6 elem 3 tagú variációinak száma:

    V63=6!3!=120.

    De még le kell vonnunk azokat a variációkat, amelyek nullával kezdődnek, mert a 012 nem háromjegyű szám. A kérdés tehát most az: hány különböző hármas kezdődik nullával? Ilyenkor csak a másik két helyen váltakoznak a számjegyek (a hármasok alakja (0; x2; x3)), tehát azt keressük, hány különböző kettest alkothatunk az {1, 2, 3, 4, 5} számokból. Ez megint egyszerű: V52=5!/3!=20. Tehát 20 olyan hármas van, amely nullával kezdődik.

    A {0, 1, 2, 3, 4, 5} számjegyekből összeállított háromjegyű számok száma így 120 − 20 = 100.

  5. Hány különböző háromjegyű számot tudunk összeállítani az {1, 2, 3, 4, 5} számjegyekből, ha egyetlen számjegy sem ismétlődhet, és a kapott szám páratlan legyen?

    A sorrend számít, mert a 123 más szám, mint a 321. Páratlan háromjegyű számot állítunk össze, ami azt jelenti, hogy az első két helyen bármelyik számjegy állhat, az utolsón viszont az {1, 3, 5} számjegyek egyikének kell állnia. Először kiszámoljuk az összes hármas számát, amelyet az öt számjegyből össze tudunk állítani: V53=5!/2!=60.

    Minden számjegy ugyanolyan gyakran szerepel az utolsó helyen, tehát ha 5 számjegyünk van, akkor mindegyik 60 / 5 = 12-szer szerepel az utolsó helyen. Három számjegy, az {1, 3, 5} állhat az utolsó helyen, így 12 különböző számunk végződik 1-esre, 12 szám 3-asra és 12 szám 5-ösre. Alkalmazzuk az összegszabályt, és összesen 12 + 12 + 12 = 36 lehetőséget kapunk.

  6. Számítsd ki x-et, ha tudod, hogy Vx2=72. Másképp mondva: egy x elemű halmazból ketteseket választunk, és tudjuk, hogy összesen 72 különböző kettest tudunk kiválasztani. Mekkora volt a halmaz, amelyből a ketteseket választottuk? Írjuk fel:

    Vx2=x!(x−2)!=72

    Ezután alakítunk:

    x!(x−2)!=72x⋅(x−1)⋅(x−2)!(x−2)!=72x⋅(x−1)=72x2−x=72x2−x−72=0

    Ez már egy klasszikus másodfokú egyenlet, megoldhatjuk a diszkrimináns segítségével, vagy átírhatjuk az egyenletet

    (x+8)⋅(x−9)=0

    alakba, amelyből már leolvashatjuk a megoldást: x1 = −8 és x2 = 9. A negatív megoldás nem érdekel minket, mert egy halmaznak nem lehet negatív az elemszáma, ezért az eredeti egyenlet megoldása x = 9, a halmaznak kilenc eleme volt.

Fejezetek: Kombinatorika, Variációk, Permutációk, Kombinációk, Ismétléses variációk, Ismétléses kombináció, Hányféle PIN-kód létezik?