✖

A sík egyenlete

A síkot is, akárcsak az egyenest, többféleképpen megadhatjuk. A legegyszerűbbel, a sík paraméteres egyenletével kezdjük.

A sík paraméteres egyenlete

Először emlékezzünk vissza, hogyan határoztuk meg a p egyenes paraméteres egyenletét. Választottunk egy A pontot, amelyen a p egyenes átment, majd egy u→ irányvektort. Ha az A ponthoz hozzáadtuk az irányvektor valamilyen t-szeresét, megkaptuk a p egyenes egy pontját. Az egyenes minden X pontjára így a következő egyenletet kaptuk:

X=A+t⋅u→,t∈R.

Hasonló gondolatmenettel eljuthatunk a sík egyenletéhez. A sík leírásához két különböző, nullától különböző vektor kell, amelyek nem kollineárisak, azaz nem párhuzamosak, és természetesen egy A pont, amelyen a sík átmegy. A vektorok azért nem lehetnek kollineárisak, hogy ne egy egyenesen feküdjenek. Egy egyenes nem határoz meg síkot, egy egyenes végtelen sok síkban benne lehet.

Megközelíthetjük másként is – az egyenest meg tudjuk határozni két különböző A, B ponttal. Ezeken a pontokon azonban végtelen sok sík megy át – ha viszont ehhez a két ponthoz hozzáveszünk még egy C pontot, amely nincs rajta az AB egyenesen, akkor már egyértelműen meghatároztuk a síkot.

Ha tehát adott három különböző A, B, C pont, szerkeszthetünk két különböző vektort: u→=AB→ és v→=AC→. Ez a két vektor és például az A pont meghatározza a síkot. Emlékeztetőül a vektorok összeadása:

Két vektor összege: u+v

Látjuk, hogy két vektor összegeként olyan vektort kaphatunk, amelynek koordinátái a két vektor „között” vannak. Az u→ és v→ vektor különböző többszöröseinek fokozatos összeadásával pedig ki tudjuk tölteni az egész síkot. Fel tudjuk tehát írni annak a síknak a paraméteres egyenletét, amelyet az u→,v→ vektor határoz meg, és amely átmegy az A ponton:

X=A+t⋅u→+s⋅v→,t,s∈R

ahol X a sík valamely pontja. A sík minden pontjához találunk olyan t-t és s-t, hogy az egyenlet teljesüljön. Ezt az egyenletet még kibonthatjuk egyenletrendszerré. Feltesszük, hogy X(x; y; z), A(a1; a2; a3), u→(u1;u2;u3) és v→(v1;v2;v3).

x=a1+t⋅u1+s⋅v1y=a2+t⋅u2+s⋅v2z=a3+t⋅u3+s⋅v3

Példa

Állapítsuk meg, hogy az A(2; 3; 4), B(3; 7; −1), C(−5; 4; 4) pontok által meghatározott síkban rajta van-e a Q(0; 3; 5) pont.

Először felírjuk a sík egyenletét. Meghatározzuk az u→ és v→ vektort, ahol u→=AB→ és v→=AC→. Tehát:

u→=B−A=(3;7;−1)−(2;3;4)=(1;4;−5)v→=C−A=(−5;4;4)−(2;3;4)=(−7;1;0)

A sík átmegy az A ponton, ezért felírjuk az egyenletrendszert:

x=2+t⋅1−s⋅7y=3+t⋅4+s⋅1z=4−t⋅5+s⋅0

Most megállapítjuk, hogy a Q(0; 3; 5) pont rajta van-e ezen a síkon. Ezt úgy tesszük, hogy x,y,z helyére éppen a 0, 3, 5 számokat helyettesítjük, és megoldjuk az egyenletrendszert. Az egyenletrendszer tehát:

0=2+t⋅1−s⋅73=3+t⋅4+s⋅15=4−t⋅5+s⋅0

Az utolsó egyenletből kifejezhetjük a t-t:

5=4−t⋅5+s⋅05=4−t⋅51=−t⋅5t⋅5=−1t=−15

A t-t behelyettesítjük a második egyenletbe:

3=3+t⋅4+s⋅13=3−15⋅4+s⋅10=−45+s⋅1s=45

Végül a t és s értékét behelyettesítjük az első egyenletbe, hogy megállapítsuk, teljesül-e az egyenlet:

0=2+t⋅1−s⋅70=2−15⋅1−45⋅70=105−15−2850=−195

Az egyenlet nem teljesül, az egész egyenletrendszernek tehát nincs megoldása, a Q(0; 3; 5) pont nincs rajta a síkon.