✖

Vektorok

A vektor olyan mennyiség, amelynek a nagysága mellett iránya is van. Ebben különbözik a közönséges számtól, vagyis a skalártól, amelynek csak nagysága van.

Irányított szakasz

Adott a síkban két különböző pont, A, B. E két pont között szakaszt húzhatunk. Az ilyen szakaszt általában AB-nek jelöljük, és nem számít, milyen sorrendben írjuk a pontokat: az AB szakasz pontosan ugyanaz, mint a BA szakasz.

Ez nem mindig praktikus, ezért bevezetjük az irányított szakasz fogalmát, amelynél megkülönböztetjük a kezdőpontot és a végpontot. Az AB→ irányított szakasz kezdőpontja A, végpontja B. Az ábrán az irányított szakaszt nyíllal jelöljük, a szövegben a pontok fölé tett nyíllal írjuk: AB→. Példa:

Az AB szakasz és a \overrightarrow{CD} irányított szakasz

Kékkel az AB szakasz látható, pirossal a CD→ irányított szakasz. Ha olyan AB→ irányított szakaszunk van, amelyre A = B, akkor ezt nulla irányított szakasznak nevezzük. Ennek a kezdő- és végpontja ugyanaz, szinte szakasznak sem mondanánk, hiszen valójában csak egyetlen pont.

Az irányított szakasz hossza ugyanannyi, mint a közönséges szakaszé. Igaz, hogy |AB→|=|AB|.

Az irányított szakasz iránya

Nézd meg a következő két irányított szakaszt, AB→-t és CD→-t:

Az \overrightarrow{AB} és a \overrightarrow{CD} irányított szakasz

Első pillantásra látszik, hogy az irányított szakaszoknak ugyanaz az irányuk. Bár az „irány” fogalmát pontosan is definiálhatnánk, maradjunk inkább az intuitív felfogásnál. Leegyszerűsítve: két irányított szakasznak akkor van ugyanaz az iránya, ha párhuzamosak, és az egyik nem néz az ellenkező irányba, mint a másik. Ezek mind olyan irányított szakaszpárok, amelyeknek ugyanaz az irányuk:

Azonos irányú irányított szakaszpárok

Az utolsó, zöld szakaszok az IJ→ és az IK→ irányított szakasz. Most következnek olyan párok, amelyeknek nem ugyanaz az irányuk:

Olyan irányított szakaszpárok, amelyeknek nem ugyanaz az irányuk

Mi a vektor

Térjünk vissza az ábrához, amelyen két azonos irányú irányított szakasz látható:

Az \overrightarrow{AB} és a \overrightarrow{CD} irányított szakasz

Látjuk, hogy ezeknek az irányított szakaszoknak nemcsak az irányuk, hanem a hosszuk is megegyezik. Az egyetlen különbség, hogy máshol helyezkednek el. Az olyan irányított szakaszok, amelyeknek ugyanaz az irányuk és ugyanakkora a hosszuk, ugyanazt az egy vektort képviselik.

Egy vektort tehát a síkban (a térben…) végtelen sokféleképpen megrajzolhatunk – elég venni bármely irányított szakaszt, amelynek ugyanaz az iránya és a hossza, mint az adott vektornak. A következő irányított szakaszok mind ugyanazt a vektort jelentik:

Több irányított szakasz, de egyetlen vektor

A vektort csak a hossza és az iránya határozza meg. A vektor hossza és iránya megegyezik az őt képviselő irányított szakasz hosszával és irányával. A vektorokat szokás ugyanúgy jelölni, mint az irányított szakaszt, tehát nyíllal: AB→ vagy rövidebben u→.

Egy konkrét irányított szakasz a vektor elhelyezését adja meg. Az előző ábrán összesen 7 irányított szakasz van, mindegyik a vektor más elhelyezését jelöli. Az AB→ és az MN→ irányított szakasz ugyanazt a vektort képviseli, mondjuk a v→ vektort, de ez a v→ vektor két különböző elhelyezése.

Kollineáris vektorok

Adott két vektor, u→,v→. Azt mondjuk, hogy ezek a vektorok kollineárisak, ha párhuzamosak. Az u→,v→ vektoroknak nem kell azonos hosszúnak lenniük. Az irányuk vagy megegyezik, vagy ellentétes. Példák kollineáris vektorokra:

Kollineáris vektorok; a kék \overrightarrow{GH} vektor nem kollineáris velük

Az összes piros vektor kollineáris – párhuzamosak. Az irány itt már nem számít, mindegy, hogy a jobb felső vagy a bal alsó sarok felé mutatnak. A kék GH→ vektor nem kollineáris.

Ha a kollineáris vektorok iránya megegyezik, azt mondjuk, hogy egyirányúak, ha az irányuk nem egyezik meg, akkor ellentétes irányúak. Térjünk vissza az előző ábrához: az AB→ és az EF→ vektor egyirányú, az AB→ és a KL→ vektor ellentétes irányú.

A vektorok koordinátái

Már tudjuk, hogy egy vektort végtelen sok irányított szakasz fejezhet ki. Ezek egyikének a kezdőpontja a koordináta-rendszer origója, vagyis a síkban a (0; 0) pont, a térben a (0; 0; 0) pont. Nézd meg a következő ábrát:

Két irányított szakasz, de egyetlen vektor

Az AB→ és a CD→ irányított szakasznak ugyanaz az iránya és ugyanakkora a hossza, ez egyetlen vektor. A CD→ szakasz ráadásul a koordináta-rendszer origójából indul, a C pont koordinátái (0; 0). Ugyanez igaz az EF→ és a KL→ szakaszpárra.

Ha tudjuk, hogy a CD→,EF→ szakaszok az origóból indulnak, megegyezhetünk abban, hogy ezeket a vektorokat csak a végpontjukkal jelöljük. A kezdőpont ugyanaz (a koordináta-rendszer origója), így ahhoz, hogy a CD→,EF→ szakaszokat megkülönböztessük, elég felírni a végpontjaikat.

Azt mondjuk, hogy az AB→ vektornak, tehát a CD→ vektornak is a koordinátái (3; 1), vagyis a D pont koordinátái – a CD→ szakasz végpontjáé. A KL→ vektor koordinátái ekkor (−1; 4), az F pont koordinátái.

Hogyan számítsuk ki a vektor koordinátáit

Most jön a vektor koordinátáinak matematikai meghatározása. Abból indulunk ki, hogy ismerjük az A, B pontok koordinátáit, amelyek az u→ vektort határozzák meg. Legyen tehát az u→ vektort az A(2; 3) és a B(5; 4) pont határozza meg. Ez az előző ábrán a feljebb látható piros vektor. Hogyan találjuk meg a D pont koordinátáit, vagyis az u→ vektort képviselő, az origóból induló irányított szakasz végpontjáét?

Egyszerűen eltoljuk az egész AB→ szakaszt a koordináta-rendszer origójába. Hogy az A pont az origóba kerüljön, el kell tolnunk 2 kockával balra és 3 kockával lefelé. Ugyanígy a B ponttal. Más szóval: mind az A, mind a B pont koordinátáiból kivonjuk az A pont koordinátáit. Ezzel az AB→ szakaszt oda toljuk, ahol a CD→ szakasz van berajzolva. Felírhatjuk:

A−A=(2;3)−(2;3)=(0;0)B−A=(5;4)−(2;3)=(3;1)

Az u→ vektor koordinátái tehát (3; 1), annak az irányított szakasznak a végpontja, amelynek a kezdőpontja az origó.

Felírhatjuk, hogy ha az u→ vektort az A(x1; y1) és a B(x2; y2) pont határozza meg, akkor az u→ vektor koordinátáit így kapjuk meg:

B−A=(x2−x1;y2−y1)

Az u→ vektor koordinátáit kerek zárójelbe írjuk, így az előbbi u→ vektor koordinátáit így jelölnénk: u→(3;1).

Visszatérhetünk az ábrához, és kiszámíthatjuk a KL→ vektor koordinátáit. A K és az L pont koordinátái K(−2; 1), L(−3; 5). A vektor koordinátái tehát

L−K=(−3;5)−(−2;1)=(−1;4)

Látjuk, hogy helyesen az F pont koordinátái jöttek ki.

Hogyan számítsuk ki a vektorok hosszát

Ha már ismerjük a vektorok koordinátáit, könnyen kiszámíthatjuk a hosszukat. A Pitagorasz-tétel alapján egészen könnyen levezethetjük, hogy a síkban az u→(u1;u2) koordinátájú vektor hossza

|u→|=u12+u22

A következő ábrán látjuk, hogy a vektor koordinátái megegyeznek az így kapott háromszög oldalainak hosszával, és hogy a Pitagorasz-tételt alkalmazva valóban könnyen kiszámítjuk a vektor hosszát.

A vektor hossza

Ha a vektor u→(2;4), a hossza

|u→|=u12+u22=22+42=4+16=20

Most pedig két példa következik a tanultak gyakorlására.

  1. Határozd meg az u vektor koordinátáit, ha az A(3; 7), B(−1; 0) pontok adják meg. Az eljárás teljesen egyszerű és kézenfekvő: u→(u1;u2)=B−A.

    u1=−1−3=−4,u2=0−7=−7

    A vektor koordinátái tehát u→(−4;−7).

  2. Tudjuk, hogy az u→ vektor koordinátái u→(2;3), és az A(6; 6) és a B(x1; y1) pont határozza meg, azaz u→=AB→. Add meg a B pont koordinátáit.

    Írjuk fel újra a jól ismert egyenletünket, és fejezzük ki belőle az ismeretlent:

    u1=x1−6x1=u1+6x1=2+6x1=8

    A második koordinátát ugyanígy kapjuk:

    u2=y1−6y1=u2+6y1=3+6y1=9

    A B pont koordinátái (8; 9).

Fejezetek: Vektorok, Műveletek vektorokkal, Skaláris szorzat, Vektoriális szorzat