✖

Parciális integrálás

A parciális integrálást (más néven részenkénti integrálást, latinul per partes) akkor használjuk, ha olyan függvény primitív függvényét keressük, amely szorzat alakú.

A képlet levezetése

A levezetést a deriválási szabályokra alapozzuk.

(u⋅v)′=u′⋅v+u⋅v′

Tegyük fel tehát, hogy adott az u és a v függvény, és ezek valamely J intervallumon deriválhatók, azaz létezik u′ és v′. Most mindkét oldalt integráljuk. Ezt kapjuk:

∫(u⋅v)′=∫u′⋅v+∫u⋅v′

A bal oldalon elhagyhatjuk az integrált és a deriváltat, mert ha egy függvényt deriválunk, majd visszaintegrálunk, akkor az eredeti függvényt kapjuk (egy c konstanstól eltekintve).

u⋅v=∫u′⋅v+∫u⋅v′

Fejezzük ki azt az integrált, amelyben a v függvényt deriváljuk:

∫u⋅v′=u⋅v−∫u′⋅v

Tehát az u⋅v−∫u′⋅v függvény az u · v′ függvény primitív függvénye. Ezt fogjuk a továbbiakban használni.

Első példa

Egy példán megmutatjuk, hogyan használjuk a parciális integrálás módszerét. Számítsuk ki az

∫x⋅cos⁡x dx

integrált. Ez a típusú feladat a szokásos eszközökkel, amelyeket az integrálról szóló alapcikkben bemutattunk, nem oldható meg. Mivel a megadott függvény szorzat alakú, a parciális integrálás módszerét alkalmazzuk.

A

∫u⋅v′=u⋅v−∫u′⋅v

képletben szerepel az u és a v függvény, ezeket megfelelően kell megválasztanunk. Mit várnak tehát tőlünk? A fenti képlet szerint az ∫u⋅v′ integrált tudjuk kiszámítani. A feladatban viszont nincs ilyen, ott x · cos x áll, és sehol sincs a v deriváltja, ahogyan azt a képlet kívánja. Fel kell tehát bontanunk az x · cos x függvényt két függvény szorzatára. Az egyikről kijelentjük, hogy az u, a másikról pedig, hogy a v′.

A jó választás nagyon fontos, mert rossz választással inkább csak bonyolítjuk a megoldást. Nézd meg, mit kapunk a jobb oldalon, ha az előző képletet használjuk. Az u · v kifejezéssel nem lesz gond, de ki kell számítanunk az ∫u′⋅v integrált. Az u függvényt tehát deriválni kell tudnunk, a v′ függvényt pedig integrálni.

A függvényeket így választjuk meg:

u=x,v′=cos⁡x

Ezzel megkaptuk az egyenlet bal oldalát, mert az integrálban éppen az u · v′ szorzat áll. A jobb oldalon az u · v szorzat és egy további integrál szerepel. Ki kell tehát számítanunk az u′-t és a v-t. Az u deriváltja egyszerű:

u′=x′=1

Most a v′-ből kell kiszámítanunk a v-t, vagyis integrálnunk kell a v′-t. Még egyszer: mi azt választottuk, hogy v′ = cos x. A jobb oldalon viszont a v értékével dolgozunk, derivált nélkül. Vagyis ha a jobb oldali integrandusban szereplő v-t deriváljuk, éppen a bal oldalon megválasztott v′-t kell kapnunk. Olyan függvényt keresünk tehát, amelynek a deriváltja cos x. Más szóval: integráljuk a v′-t.

v=∫v′=∫cos⁡x=sin⁡x

Írjuk táblázatba, amit már tudunk:

[u=x,v′=cos⁡xu′=1,v=sin⁡x]

Ebből a táblázatból behelyettesítünk a

∫u⋅v′=u⋅v−∫u′⋅v,

képletbe, így ezt kapjuk:

∫x⋅cos⁡x dx=x⋅sin⁡x−∫1⋅sin⁡x dx

Látjuk, hogy az integrált sikerült más alakra hozni, amelyet már könnyebben megoldunk. Az x · sin x kifejezést tovább nem alakítjuk, csak a jobb oldali integrált számítjuk ki. Ez már egyszerű alapintegrál:

∫sin⁡x dx=−cos⁡x+c

Így felírhatjuk, hogy

∫x⋅cos⁡x dx=x⋅sin⁡x−∫1⋅sin⁡x dx=x⋅sin⁡x−(−cos⁡x)=x⋅sin⁡x+cos⁡x+c

Ez már az eredmény.

Rossz választás

Ezen a példán megmutatjuk azt is, mi történne, ha az u és a v′ függvényt másképp választanánk meg. Az előbb ezt választottuk:

u=x,v′=cos⁡x,

most tehát próbáljuk meg fordítva:

u=cos⁡x,v′=x

Számítsuk ki az u′ és a v értékét. Ezt kapjuk:

u′=(cos⁡x)′=−sin⁡x

Most integráljuk a v′-t:

∫x dx=x22+c

Írjuk be a táblázatba:

[u=cos⁡x,v′=xu′=−sin⁡x,v=x22]

Helyettesítsünk be a képletbe:

∫xcos⁡x=cos⁡x⋅x22−∫−sin⁡x⋅x22

Látjuk, hogy sokat nem segítettünk magunkon. A feladatban az x · cos x integrálja szerepel, most pedig a parciális integrálással eljutottunk a −sin⁡x⋅x22 integráljához. Ez nem járható út.

Hogyan válasszuk meg az u és a v' függvényt

Sajnos nincs általános szabály, egy kis érzék kell hozzá. Az is segít, ha megnézed, mit fogsz majd csinálni a függvényekkel. Az alapképlet, amelyből kiindulunk, így néz ki:

∫u⋅v′=u⋅v−∫u′⋅v

Ha egy szorzat alakú f függvényt integrálunk, megpróbáljuk felbontani u-ra és v′-re úgy, hogy f = u · v′ teljesüljön. A parciális integrálás célja, hogy a jobb oldali ∫u′⋅v integrál egyszerűbb legyen, mint a bal oldali. Az u · v kifejezés minket nem nagyon érdekel, az tetszőlegesen bonyolult lehet.

Hogy a jobb oldali integrál egyszerűbb legyen, érdemes u-nak olyan függvényt választani, amely deriválás után egyszerűsödik. Tipikusan ilyenek az xn típusú függvények, ezeknél deriváláskor eggyel csökken a kitevő. Például az x2-ből 2x lesz, az x-ből pedig 1 – ez egyenesen ideális.

A v′-nek viszont olyat igyekszünk választani, ami integrálás után nem lesz bonyolultabb. Általában nem várhatjuk, hogy a v′ integrálásával egyszerűbb függvényt kapunk, de remélhetjük, hogy nagyjából ugyanolyan bonyolultat. Tipikusan ilyen a szinusz és a koszinusz, mert az egyik a másikba megy át integráláskor, ami nem zavar minket.

Második példa

Próbáljunk ki egy bonyolultabb példát:

∫x2⋅ex dx

Az ex függvény integrálja megint ex, ezért ez ideális jelölt az integrálásra. Az x2 deriváltja viszont 2x, ami egyszerűbb kifejezés. Tehát a függvényeket így választjuk:

u=x2,v′=ex

A teljes táblázat így fog kinézni:

[u=x2,v′=exu′=2x,v=ex]

Behelyettesítünk a képletbe:

∫x2⋅ex dx=x2⋅ex−∫2x⋅ex dx

Egyszerűbb integrált kaptunk, de még mindig nem tudjuk teljesen kiszámítani. Újabb kör parciális integrálás következik. Most tehát ezt az integrált számítjuk ki:

∫2x⋅ex dx

Az eljárás ugyanaz, mint az előző lépésben. A függvényeket így választjuk:

[u=2x,v′=exu′=2,v=ex]

És ezt kapjuk:

∫2x⋅ex dx=2x⋅ex−∫2ex dx

A 2-t kiemeljük az integrál elé, és ezt kapjuk:

∫2x⋅ex dx=2x⋅ex−2⋅∫ex dx

Az ex integrálja pedig megint ex:

∫2x⋅ex dx=2x⋅ex−2⋅ex

Ezt az eredményt visszahelyettesítjük az előző egyenletbe:

∫x2⋅ex dx=x2⋅ex−∫2x⋅ex dx

Behelyettesítés után ezt kapjuk:

∫x2⋅ex dx=x2⋅ex−(2x⋅ex−2⋅ex)

Most már csak egy kicsit átalakítjuk az eredményt emberibb alakra. Először megszüntetjük a zárójelet úgy, hogy a tartalmát megszorozzuk −1-gyel, majd kiemeljük az ex-et:

∫x2⋅ex dx=x2⋅ex−(2x⋅ex−2⋅ex)=x2⋅ex−2x⋅ex+2⋅ex=ex(x2−2x+2)

És megvan az eredmény.

A logaritmus integrálja

Ez a parciális integrálás egyik örökzöldje. Íme ez a legendás integrál:

∫ln⁡x dx

Az érdekes ebben az integrálban az, hogy bár nincs benne szorzat, mégis parciális integrálással oldjuk meg. Egyszerűen úgy, hogy a logaritmust megszorozzuk eggyel. Ezzel nem változtatjuk meg az integrálandó függvényt, de megjelenik benne a szorzás.

∫1⋅ln⁡x dx

Hogyan válasszuk meg az u és a v′ függvényt? Az ln x függvényt integrálni egyelőre nem tudjuk (éppen az integrálját keressük), ezért a logaritmust deriválni fogjuk. Az egyest pedig integrálni. Ebből adódik:

u=ln⁡x,v′=1

A logaritmus deriváltja 1/x:

(ln⁡x)′=1x

az egyes integrálja pedig x:

∫1 dx=x

Kitöltjük a táblázatot:

[u=ln⁡x,v′=1u′=1x,v=x]

És behelyettesítünk a képletbe:

∫ln⁡x dx=x⋅ln⁡x−∫1x⋅x dx

Kiszámítjuk a jobb oldali integrált:

∫1x⋅x dx=∫1 dx=x

Így az eredmény:

∫ln⁡x dx=x⋅ln⁡x−x+c

Fejezetek: Integrál, Parciális integrálás, Helyettesítéses integrálás, Határozott integrál