Parciális integrálás
A parciális integrálást (más néven részenkénti integrálást, latinul per partes) akkor használjuk, ha olyan függvény primitív függvényét keressük, amely szorzat alakú.
A képlet levezetése
A levezetést a deriválási szabályokra alapozzuk.
Tegyük fel tehát, hogy adott az u és a v függvény, és ezek valamely J intervallumon deriválhatók, azaz létezik u′ és v′. Most mindkét oldalt integráljuk. Ezt kapjuk:
A bal oldalon elhagyhatjuk az integrált és a deriváltat, mert ha egy függvényt deriválunk, majd visszaintegrálunk, akkor az eredeti függvényt kapjuk (egy c konstanstól eltekintve).
Fejezzük ki azt az integrált, amelyben a v függvényt deriváljuk:
Tehát az
Első példa
Egy példán megmutatjuk, hogyan használjuk a parciális integrálás módszerét. Számítsuk ki az
integrált. Ez a típusú feladat a szokásos eszközökkel, amelyeket az integrálról szóló alapcikkben bemutattunk, nem oldható meg. Mivel a megadott függvény szorzat alakú, a parciális integrálás módszerét alkalmazzuk.
A
képletben szerepel az u és a v függvény, ezeket megfelelően kell megválasztanunk. Mit várnak tehát tőlünk? A fenti képlet szerint az
A jó választás nagyon fontos, mert rossz választással inkább csak bonyolítjuk a megoldást. Nézd meg, mit kapunk a jobb oldalon, ha az előző képletet használjuk. Az u · v kifejezéssel nem lesz gond, de ki kell számítanunk az
A függvényeket így választjuk meg:
Ezzel megkaptuk az egyenlet bal oldalát, mert az integrálban éppen az u · v′ szorzat áll. A jobb oldalon az u · v szorzat és egy további integrál szerepel. Ki kell tehát számítanunk az u′-t és a v-t. Az u deriváltja egyszerű:
Most a v′-ből kell kiszámítanunk a v-t, vagyis integrálnunk kell a v′-t. Még egyszer: mi azt választottuk, hogy v′ = cos x. A jobb oldalon viszont a v értékével dolgozunk, derivált nélkül. Vagyis ha a jobb oldali integrandusban szereplő v-t deriváljuk, éppen a bal oldalon megválasztott v′-t kell kapnunk. Olyan függvényt keresünk tehát, amelynek a deriváltja cos x. Más szóval: integráljuk a v′-t.
Írjuk táblázatba, amit már tudunk:
Ebből a táblázatból behelyettesítünk a
képletbe, így ezt kapjuk:
Látjuk, hogy az integrált sikerült más alakra hozni, amelyet már könnyebben megoldunk. Az x · sin x kifejezést tovább nem alakítjuk, csak a jobb oldali integrált számítjuk ki. Ez már egyszerű alapintegrál:
Így felírhatjuk, hogy
Ez már az eredmény.
Rossz választás
Ezen a példán megmutatjuk azt is, mi történne, ha az u és a v′ függvényt másképp választanánk meg. Az előbb ezt választottuk:
most tehát próbáljuk meg fordítva:
Számítsuk ki az u′ és a v értékét. Ezt kapjuk:
Most integráljuk a v′-t:
Írjuk be a táblázatba:
Helyettesítsünk be a képletbe:
Látjuk, hogy sokat nem segítettünk magunkon. A feladatban az x · cos x integrálja szerepel, most pedig a parciális integrálással eljutottunk a
Hogyan válasszuk meg az u és a v' függvényt
Sajnos nincs általános szabály, egy kis érzék kell hozzá. Az is segít, ha megnézed, mit fogsz majd csinálni a függvényekkel. Az alapképlet, amelyből kiindulunk, így néz ki:
Ha egy szorzat alakú f függvényt integrálunk, megpróbáljuk felbontani u-ra és v′-re úgy, hogy f = u · v′ teljesüljön. A parciális integrálás célja, hogy a jobb oldali
Hogy a jobb oldali integrál egyszerűbb legyen, érdemes u-nak olyan függvényt választani, amely deriválás után egyszerűsödik. Tipikusan ilyenek az xn típusú függvények, ezeknél deriváláskor eggyel csökken a kitevő. Például az x2-ből 2x lesz, az x-ből pedig 1 – ez egyenesen ideális.
A v′-nek viszont olyat igyekszünk választani, ami integrálás után nem lesz bonyolultabb. Általában nem várhatjuk, hogy a v′ integrálásával egyszerűbb függvényt kapunk, de remélhetjük, hogy nagyjából ugyanolyan bonyolultat. Tipikusan ilyen a szinusz és a koszinusz, mert az egyik a másikba megy át integráláskor, ami nem zavar minket.
Második példa
Próbáljunk ki egy bonyolultabb példát:
Az ex függvény integrálja megint ex, ezért ez ideális jelölt az integrálásra. Az x2 deriváltja viszont 2x, ami egyszerűbb kifejezés. Tehát a függvényeket így választjuk:
A teljes táblázat így fog kinézni:
Behelyettesítünk a képletbe:
Egyszerűbb integrált kaptunk, de még mindig nem tudjuk teljesen kiszámítani. Újabb kör parciális integrálás következik. Most tehát ezt az integrált számítjuk ki:
Az eljárás ugyanaz, mint az előző lépésben. A függvényeket így választjuk:
És ezt kapjuk:
A 2-t kiemeljük az integrál elé, és ezt kapjuk:
Az ex integrálja pedig megint ex:
Ezt az eredményt visszahelyettesítjük az előző egyenletbe:
Behelyettesítés után ezt kapjuk:
Most már csak egy kicsit átalakítjuk az eredményt emberibb alakra. Először megszüntetjük a zárójelet úgy, hogy a tartalmát megszorozzuk −1-gyel, majd kiemeljük az ex-et:
És megvan az eredmény.
A logaritmus integrálja
Ez a parciális integrálás egyik örökzöldje. Íme ez a legendás integrál:
Az érdekes ebben az integrálban az, hogy bár nincs benne szorzat, mégis parciális integrálással oldjuk meg. Egyszerűen úgy, hogy a logaritmust megszorozzuk eggyel. Ezzel nem változtatjuk meg az integrálandó függvényt, de megjelenik benne a szorzás.
Hogyan válasszuk meg az u és a v′ függvényt? Az ln x függvényt integrálni egyelőre nem tudjuk (éppen az integrálját keressük), ezért a logaritmust deriválni fogjuk. Az egyest pedig integrálni. Ebből adódik:
A logaritmus deriváltja 1/x:
az egyes integrálja pedig x:
Kitöltjük a táblázatot:
És behelyettesítünk a képletbe:
Kiszámítjuk a jobb oldali integrált:
Így az eredmény:
Fejezetek: Integrál, Parciális integrálás, Helyettesítéses integrálás, Határozott integrál