Helyettesítéses integrálás
A helyettesítéses módszer az integrálás igen hatékony módszere. Integrálás közben a függvény egy részét lecseréljük egy másik függvényre, integrálunk, majd visszahelyettesítünk.
Az alapképlet
Adott az f függvény és annak F primitív függvénye a J intervallumon. Adott továbbá egy valós ϕ függvény, amely deriválható az I intervallumon, és közben ϕ(I) ⊆ J. Ekkor érvényes, hogy
Hogyan jutottunk el a bal oldalról a jobbra?
Ezt a tételt úgy fogjuk használni, hogy megválasztjuk az x = ϕ(t) helyettesítést, és megváltoztatjuk az integrálási változót – a dt-ből dx lesz. Az x deriváltja t szerint
Továbbá a feltevés szerint F az f függvény primitív függvénye, ezért az egész integrált helyettesíthetjük az F függvénnyel:
Végül visszahelyettesítjük az eredeti változót, az x helyére az eredeti ϕ(t)-t írjuk:
Így megkaptuk a bevezetőben szereplő egyenlőséget:
Nagyjából így fogjuk használni ezt a tételt is.
Első példa
Számítsd ki ezt az integrált:
A sin x (vagy itt sin t) integráljának képletét ismerjük, de a sin 6t-ét nem. Ezért helyettesítést alkalmazunk. Így helyettesítünk: x = 6t. Az előző képlet szerint:
ahol x = ϕ(t). A mi konkrét esetünkben f = sin és ϕ(t) = 6t. A képlet szerint tehát ez az összefüggés áll fenn:
ahol x = 6t. A baj az, hogy mi a sin 6t integrálját akarjuk kiszámítani, nem a (sin 6t) · (6t)′-ét. Hogyan lehet ezt megoldani? Megpróbáljuk deriválni a 6t függvényt. Ezt kapjuk:
A hatos konstans, amelyet kiemelhetünk az egész integrál elé:
Most az egész egyenletet elosztjuk hattal:
A bal oldalon már az eredeti függvény áll, amelynek az integrálját az elején ki akartuk számítani. Már csak a jobb oldali integrált kell kiszámítanunk. A sin x integrálja −cos x:
Az x helyére pedig visszaírjuk a 6t-t:
És ez már a kész eredmény.
Első példa egyszerűbben
Az előző eljárás helyes volt, de a helyettesítést általában kicsit másképp szokás felírni. Nézzük újra a feladatot:
A helyettesítést zárójelben írjuk az integrál után így:
Az első sorba írjuk a helyettesítésünket, vagyis az x = 6t-t. Most mindkét oldalt deriváljuk. A bal oldalt x szerint, a jobbat t szerint. Az első oszlop második sorában mindig dx lesz, mert az x deriváltja mindig 1. A dx kifejezés tehát csak azt jelzi, hogy x szerint deriváltunk.
A jobb oldalt egész normálisan deriváljuk t szerint. Azt kapjuk, hogy (6t)′ = 6, és odaírjuk a dt-t, mert t szerint deriváltunk. Ha meg akarjuk könnyíteni a munkánkat, odaírhatjuk a kifejezett dt-t is:
A következő lépésben végrehajtjuk magát a helyettesítést. Mit mivel fogunk tehát lecserélni? A 6t helyett x kifejezést akarunk, ez lesz az első helyettesítés. Mivel a függvénybe az új x változót írjuk, a dt-t is meg kell változtatnunk. A dt helyére tehát a harmadik sorban kifejezett értéket írjuk, azaz dx/6-ot.
Összefoglalva: a 6t helyére x-et írunk (első sor), a dt helyére pedig dx/6-ot (harmadik sor). Ezt kapjuk:
Innen az eljárás teljesen szokásos. A hatost kiemeljük az integrál elé:
A szinuszt integráljuk:
Végül az x helyére visszaírjuk a 6t-t:
Második példa
Számítsd ki az integrált helyettesítéses módszerrel:
A tangenst valószínűleg megtalálnánk valamilyen táblázatban, de ezt az integrált nyugodtan ki is számíthatjuk magunk. Először felbontjuk a tangenst a sin/cos hányadosra:
A helyettesítést így választjuk: x = cos t. Ezt kapjuk:
Most még kifejezzük a dt-t:
Most már behelyettesíthetünk az integrálba. A cos t helyére x-et írunk, a dt helyére pedig −dx/sin t-t.
Kisebb gond, hogy a kifejezésben megmaradt az előző integrálási változó, a t, mégpedig a szinuszban. Szerencsére viszont a két szinusz egyszerűsíthető, és ez marad:
Ezt egy kicsit kifejtjük, hogy szebb kifejezést kapjunk. A dx-et a tört mögé tesszük, a számlálóba pedig egyest írunk. A mínuszt az integrál elé visszük:
Az 1/x integrálját már ismerjük, az a logaritmus. Tehát ezt kapjuk:
Végül még visszahelyettesítjük az x helyére az eredeti cos t-t.
Harmadik példa
Számítsd ki az integrált helyettesítéses módszerrel:
Összezavarhat, hogy az integrandusban két változó van: x és t. Ez egyáltalán nem baj, mert a dt-ből tudjuk, hogy a t változó szerint integrálunk, és az x így konstansként viselkedik. Ne féljünk hát, és vigyük az x-et az integrál elé:
A sin3-ra nincs sok képletünk, de a sin2-re akad valami, ezért a függvényt így alakítjuk át:
Most a sin2-et felbontjuk a sin2t = (1 − cos2t) képlet szerint. Ezt az integrált kapjuk:
Most elvégezzük a helyettesítést. Az x változó foglalt, ezért használjuk például az y-t. És válasszuk az y = cos t helyettesítést
Fejezzük ki a dt-t:
És helyettesítsünk be az integrálba:
A szinuszok megint szépen egyszerűsödnek:
Ezt az integrált már két integrálra bonthatjuk:
Ezek már mind alapintegrálok:
Most visszahelyettesítjük az y helyére az eredeti cos t-t:
Ez már a végeredmény.
Fejezetek: Integrál, Parciális integrálás, Helyettesítéses integrálás, Határozott integrál