✖

Határozott integrál

A határozott integrál valamilyen függvénnyel leírt alakzatok területének mérésére szolgál.

Motiváció

Adott az f(x)=sin⁡(x)+x4 függvény. Feltehetjük a kérdést – mekkora a grafikon görbéje alatti terület az a = 0 ponttól a b = 10 pontig? Minket tehát az a síkrész érdekel, amelyet az x tengely, az f függvény grafikonjának görbéje és az a és b pontban húzott függőleges egyenesek határolnak. Az ábra mindezt összefoglalja:

az f(x) = \sin(x) + \frac{x}{4} függvény grafikonja a kiemelt területtel

A kékkel kiemelt terület nagysága érdekel minket. Hogyan határozhatnánk meg? Eljárhatunk úgy, hogy az egész kék területet több kisebb részre osztjuk, majd kiszámítjuk ezeknek a kisebb részeknek a területét, és az összes részterületet összeadjuk. Ahhoz, hogy a kisebb részek területét ki tudjuk számítani, ezeknek ésszerű alakúaknak kell lenniük, hogy valamilyen képlettel kiszámíthassuk a területüket. Kézenfekvő választás a téglalap.

Először megválasztjuk az x0-tól xn-ig tartó növekvő pontsorozatot úgy, hogy x0 = a, xn = b. Minél nagyobb az n, annál pontosabb eredményt kapunk. Válasszunk egy egyszerű sorozatot: x0 = 0, x1 = 1, x2 = 2, …, x10 = 10. A szomszédos pontokból intervallumokat képezünk: [xi − 1; xi], vagyis megkapjuk az intervallumok halmazát

D={[0;1],[1;2],[2;3],…,[9;10]}

Az első intervallumot D1-gyel jelöljük, a másodikat D2-vel, és így tovább. Ezután megkeressük az f függvény minimális értékét minden Di intervallumban. Például a D1-ben az f függvény minimális értéke x = 0-nál van, és f(0) = 0. A D2-ben a legkisebb érték az x = 1 pontban van, és f(1)=sin⁡(1)+14≈1,0915. És így tovább. Ezeket a függvényértékeket megjelöljük. A Di intervallumbeli legkisebb függvényértéket mi-vel jelöljük. Tehát m1 = 0, m2 ≈ 1,0915 stb.

Most berajzoljuk a téglalapokat a grafikonba. Az i-edik téglalap szélessége xi − xi − 1, magassága pedig mi:

Téglalapok a grafikon görbéje alatt

Látjuk, hogy minden intervallumhoz tartozik egy téglalap, amely teljes egészében a görbe alatt van, de egyúttal a legmagasabb ilyen. Az i-edik intervallumban a téglalap magassága éppen mi. Ha most összeadnánk ezeknek a téglalapoknak a területét, közelítő becslést kapnánk a görbe alatti terület nagyságára. Minél több téglalapot rajzolunk a görbe alá, annál pontosabb becslést kapunk. Az i-edik téglalap területét si = mi · (xi − xi − 1) módon számítanánk ki, tehát az összes téglalap területének összege:

s=∑i=110mi⋅(xi−xi−1)

Eljárhatunk fordítva is: ahelyett, hogy mindig a Di intervallumbeli minimális függvényértéket vennénk, a legnagyobb függvényértéket vesszük. Ezeket a függvényértékeket Mi-vel jelölnénk. A téglalapok ekkor így néznének ki:

Téglalapok a grafikon görbéje fölött

Megint minden intervallumhoz tartozik egy téglalap, amelynek magassága mindig Mi. A téglalap felső oldala mindig csak az adott intervallum lokális maximumainál érinti a görbét. A téglalapok területeinek összeadásával újabb becslést kapnánk a görbe alatti terület nagyságára. Ezt a területet így számítanánk ki:

S=∑i=110Mi⋅(xi−xi−1)

Megint igaz, hogy ha növeljük a téglalapok számát, pontosabb becslést kapunk.

Bevezetjük az alsó és felső integrálközelítő összeg fogalmát. Azt mondjuk, hogy s(D, f) az alsó integrálközelítő összeg, és értéke

s(D,f)=∑i=1nmi⋅(xi−xi−1),

ahol f az [a; b] intervallumon folytonos függvény, ahol x0 = a, xn = b, D az [a; b] intervallum felosztása kisebb intervallumokra, n pedig ezeknek az intervallumoknak a száma. A felső integrálközelítő összeget S(D, f)-fel jelöljük, és értéke:

S(D,f)=∑i=1nMi⋅(xi−xi−1),

ahol f a függvény, D pedig az [a; b] intervallum felosztása n intervallumra.

Ugyanakkor – leegyszerűsítve – az is igaz, hogy minél finomabb a D felosztás, annál közelebb vannak egymáshoz az s(D, f) és S(D, f) értékei, míg végül valahol a végtelenben egyenlővé nem válnak. Így igaz, hogy létezik egyetlen olyan A valós szám, amelyre

s(D,f)≤A≤S(D,f)

minden lehetséges D felosztásra. Mi ez az A szám? Az A szám éppen a görbe alatti terület, mert ez az egyetlen érték, amely nagyobb vagy egyenlő a görbe alatti téglalapok területeinek összegénél, és egyúttal kisebb vagy egyenlő a „görbe feletti” téglalapok területeinek összegénél.

A határozott integrál definíciója

Az előző fejezetből tudjuk, hogy az [a; b] intervallumon folytonos f függvényre minden D felosztás esetén fennáll, hogy s(D, f) ≤ A ≤ S(D, f). Ezt az A számot nevezzük az f függvény a-tól b-ig vett határozott integráljának. A jelölése ekkor

A=∫abf(x)dx.

A Newton–Leibniz-formula továbbá azt mondja, hogy fennáll a következő összefüggés:

∫abf(x)dx=F(b)−F(a),

ahol F az f függvény primitív függvénye. Az egyenlet jobb oldalát néha így is írják:

∫abf(x)dx=[F(x)]ab

A határozott integrál geometriai jelentése tehát a már említett terület a nemnegatív f függvény görbéje alatt. Az f(x)=sin⁡(x)+x4 függvénnyel kezdtük, ezért próbáljuk meg kiszámítani a területet a [0; 10] intervallumon. Kiszámítjuk tehát a határozott integrált

∫010sin⁡(x)+x4dx

Először integráljuk az f függvényt:

∫sin⁡(x)+x4dx=∫sin⁡(x)dx+∫x4dx=−cos⁡(x)+c1+x28+c2=x28−cos⁡(x)+c1+c2

Az F primitív függvény tehát F(x)=x28−cos⁡(x)+c alakú. Felírjuk a határozott integrált:

∫010sin⁡(x)+x4dx=F(10)−F(0)=1028−cos⁡(10)+c−(028−cos⁡(0)+c)=1008−cos⁡(10)+cos⁡(0)+c−c≈12,5+0,839+1≈14,339

A görbe alatti terület közelítő értéke a [0; 10] intervallumon 14,339.

Fejezetek: Integrál, Parciális integrálás, Helyettesítéses integrálás, Határozott integrál