Haladó példák a deriválásra
Néhány példa olyan deriváltakra, amelyek bonyolultabbak a képletek egyszerű alkalmazásánál. Ha a derivált definícióját szeretnéd megérteni, lépj tovább a függvény deriváltja cikkre.
Első példa
Kezdjük valamivel, ami még nem túl nehéz.
A függvények deriválási képleteiből tudjuk, hogy az ex függvény deriváltja ismét ex. Sajnos ezt az egyszerű eljárást itt nem alkalmazhatjuk teljesen közvetlenül, mert a kitevőben nem csak x áll, hanem −x, ezért a függvényt összetett függvényként kell megoldanunk. Az első lépésben azonban így is a szorzat képletével bontunk.
A bal oldali polinomot a szokásos képlettel deriváljuk, a többit változatlanul hagyjuk:
Most az utolsó függvényt kell deriválnunk. Ahogy már mondtuk, ez összetett függvény, ezért az összetett függvényekre vonatkozó szabály szerint kell deriválnunk:
A függvényünk deriváltja tehát így néz ki:
Az e−x kifejezés ugyanaz marad, mert az ex deriváltja ismét ex, és a képlet első lépésében a külső függvényt deriváljuk, a belső függvényt pedig deriválatlanul hagyjuk. A második lépésben a részeredményünket megszorozzuk a függvény argumentumának deriváltjával, ami a −x függvény. A −x függvény deriváltja −1. Most már csak behelyettesítjük az eredményünket az előző kifejezésbe:
Második példa
A második példa feladata:
Itt egy törtünk van, a számlálóban az egyik függvény, a nevezőben egy másik. Az első lépésben tehát a hányados képlete szerint deriválunk. A képlet alkalmazása után kapjuk:
Haladjunk hátulról: először a tangenst deriváljuk, mert azt egyszerűen megtehetjük az alapképlet szerint. Igaz, hogy
Ennek a képletnek a számlálóban való alkalmazása után kapjuk:
Most a logaritmust kell deriválnunk. Sajnos a logaritmuson belül újabb beágyazott függvény van, tehát összetett függvényt kapunk, és a logaritmust bonyolultabban, összetett függvényként kell deriválnunk. Maga a logaritmus deriváltja 1/x, de x helyére a logaritmus argumentumát, vagyis a koszinuszt írjuk. Ezt még meg kell szoroznunk az argumentum deriváltjával, azaz a koszinusz deriváltjával. A logaritmus deriváltja tehát így fog kinézni:
Egész szép törtet kaptunk. Ha jól emlékszel a szögfüggvényekre, tudod, hogy ez a tört a tangenssel egyenlő. Felírhatjuk tehát, hogy az egész egyenlő mínusz tangenssel:
Ezt helyettesítsük be az előző eredménybe:
A számlálóban kétszer szerepel a tangens, ezért egyszerűen négyzetre emelhetjük. A logaritmust pedig a következő tört számlálójába írhatjuk.
Most szétbonthatjuk a számlálót, és két törtet kapunk
Az első törtben a számláló egyenlő a nevezővel, ezért egyet kapunk. A második törtben a számlálóbeli törttől úgy szabadulhatunk meg, hogy a törtet bővítjük a cos2x kifejezéssel.
A tangenst most felbonthatjuk a sin(x)/cos(x) hányadosra. Mivel azonban a tangens négyzeten van, a törtben a számláló és a nevező is négyzeten lesz. Ezután rögtön egyszerűsíthetünk a cos2x kifejezéssel.
Ez a derivált végeredménye.
Harmadik példa
Számítsd ki a függvény deriváltját:
Ha ez nem látszik tisztán – mind kitevő, vagyis „x az (x az egyketted hatványon) hatványon”. Az első lépésben először átalakítunk a képlet szerint:
Ezzel a képlettel felbontjuk a példánkban az első x-et:
Most alkalmazzuk a hatványokkal végzett műveletek képletét:
Elhagyjuk a zárójeleket, és a legmagasabb kitevőt a logaritmussal szorzatba tesszük:
Most már olyan alakban van a függvényünk, amelyben könnyebb lesz deriválni. Összetett függvény, és úgy is fogjuk deriválni. Az első függvény az ex, ahol x helyére az egész kitevőt írjuk, a második függvény pedig a kitevőben van. A felbontással tehát kapjuk:
A zárójelet szorzatként deriváljuk, ezért a szorzat képletét alkalmazzuk.
A logaritmus deriváltja 1/x:
Most deriváljuk a második kifejezést a hatványfüggvények deriválásának szokásos képlete szerint. Tehát igaz:
Ezt az eredményt behelyettesítjük a számolásunkba:
Az első szorzatot még átalakíthatjuk, ismét a hatványokkal dolgozó képletekkel:
Az előző kifejezést átírjuk az imént elvégzett számolás segítségével:
Végül a logaritmust a tört számlálójába visszük:
Az első törtet bővíthetjük kettővel, és a törteket ezután összeadhatjuk:
Most már visszatérhetünk a teljes deriválthoz:
Az eln x kifejezést visszacseréljük x-re:
Ezzel megkaptuk a végeredményt.