✖

Haladó példák a deriválásra

Néhány példa olyan deriváltakra, amelyek bonyolultabbak a képletek egyszerű alkalmazásánál. Ha a derivált definícióját szeretnéd megérteni, lépj tovább a függvény deriváltja cikkre.

Első példa

Kezdjük valamivel, ami még nem túl nehéz.

f(x)=x3⋅e−x

A függvények deriválási képleteiből tudjuk, hogy az ex függvény deriváltja ismét ex. Sajnos ezt az egyszerű eljárást itt nem alkalmazhatjuk teljesen közvetlenül, mert a kitevőben nem csak x áll, hanem −x, ezért a függvényt összetett függvényként kell megoldanunk. Az első lépésben azonban így is a szorzat képletével bontunk.

f′(x)=(x3)′⋅e−x+x3⋅(e−x)′=

A bal oldali polinomot a szokásos képlettel deriváljuk, a többit változatlanul hagyjuk:

=3x2⋅e−x+x3⋅(e−x)′=

Most az utolsó függvényt kell deriválnunk. Ahogy már mondtuk, ez összetett függvény, ezért az összetett függvényekre vonatkozó szabály szerint kell deriválnunk:

f(x)=h(g(x))f′(x)=h′(g(x))⋅g′(x)

A függvényünk deriváltja tehát így néz ki:

(e−x)′=e−x⋅(−x)′=e−x⋅(−1)=−e−x

Az e−x kifejezés ugyanaz marad, mert az ex deriváltja ismét ex, és a képlet első lépésében a külső függvényt deriváljuk, a belső függvényt pedig deriválatlanul hagyjuk. A második lépésben a részeredményünket megszorozzuk a függvény argumentumának deriváltjával, ami a −x függvény. A −x függvény deriváltja −1. Most már csak behelyettesítjük az eredményünket az előző kifejezésbe:

=3x2⋅e−x+x3⋅(e−x)′=3x2⋅e−x−x3⋅e−x.

Második példa

A második példa feladata:

f(x)=ln⁡(cos⁡x)tgx

Itt egy törtünk van, a számlálóban az egyik függvény, a nevezőben egy másik. Az első lépésben tehát a hányados képlete szerint deriválunk. A képlet alkalmazása után kapjuk:

(ln⁡(cos⁡x))′⋅tgx−ln⁡(cos⁡x)⋅(tgx)′tg2x

Haladjunk hátulról: először a tangenst deriváljuk, mert azt egyszerűen megtehetjük az alapképlet szerint. Igaz, hogy

(tgx)′=1cos2⁡x.

Ennek a képletnek a számlálóban való alkalmazása után kapjuk:

(ln⁡(cos⁡x))′⋅tgx−ln⁡(cos⁡x)⋅1cos2⁡xtg2x

Most a logaritmust kell deriválnunk. Sajnos a logaritmuson belül újabb beágyazott függvény van, tehát összetett függvényt kapunk, és a logaritmust bonyolultabban, összetett függvényként kell deriválnunk. Maga a logaritmus deriváltja 1/x, de x helyére a logaritmus argumentumát, vagyis a koszinuszt írjuk. Ezt még meg kell szoroznunk az argumentum deriváltjával, azaz a koszinusz deriváltjával. A logaritmus deriváltja tehát így fog kinézni:

(ln⁡(cos⁡x))′=1cos⁡x⋅(cos⁡x)′=−1cos⁡x⋅sin⁡x=−sin⁡xcos⁡x

Egész szép törtet kaptunk. Ha jól emlékszel a szögfüggvényekre, tudod, hogy ez a tört a tangenssel egyenlő. Felírhatjuk tehát, hogy az egész egyenlő mínusz tangenssel:

(ln⁡(cos⁡x))′=−tgx

Ezt helyettesítsük be az előző eredménybe:

=(ln⁡(cos⁡x))′⋅tgx−ln⁡(cos⁡x)⋅1cos2⁡xtg2x=−tgx⋅tgx−ln⁡(cos⁡x)⋅1cos2⁡xtg2x=

A számlálóban kétszer szerepel a tangens, ezért egyszerűen négyzetre emelhetjük. A logaritmust pedig a következő tört számlálójába írhatjuk.

=−tg2x−ln⁡(cos⁡x)cos2⁡xtg2x=

Most szétbonthatjuk a számlálót, és két törtet kapunk

=−tg2xtg2x−ln⁡(cos⁡x)cos2⁡xtg2x=

Az első törtben a számláló egyenlő a nevezővel, ezért egyet kapunk. A második törtben a számlálóbeli törttől úgy szabadulhatunk meg, hogy a törtet bővítjük a cos2x kifejezéssel.

=−1−ln⁡(cos⁡x)cos2⁡x⋅tg2x=

A tangenst most felbonthatjuk a sin(x)/cos(x) hányadosra. Mivel azonban a tangens négyzeten van, a törtben a számláló és a nevező is négyzeten lesz. Ezután rögtön egyszerűsíthetünk a cos2x kifejezéssel.

=−1−ln⁡(cos⁡x)cos2⁡xsin2⁡xcos2⁡x=−ln⁡(cos⁡x)sin2⁡x−1.

Ez a derivált végeredménye.

Harmadik példa

Számítsd ki a függvény deriváltját:

f(x)=x(x12).

Ha ez nem látszik tisztán – mind kitevő, vagyis „x az (x az egyketted hatványon) hatványon”. Az első lépésben először átalakítunk a képlet szerint:

x=eln⁡x

Ezzel a képlettel felbontjuk a példánkban az első x-et:

f(x)=(eln⁡x)x12

Most alkalmazzuk a hatványokkal végzett műveletek képletét:

(ab)c=ab⋅c

Elhagyjuk a zárójeleket, és a legmagasabb kitevőt a logaritmussal szorzatba tesszük:

f(x)=eln⁡x⋅x12

Most már olyan alakban van a függvényünk, amelyben könnyebb lesz deriválni. Összetett függvény, és úgy is fogjuk deriválni. Az első függvény az ex, ahol x helyére az egész kitevőt írjuk, a második függvény pedig a kitevőben van. A felbontással tehát kapjuk:

f′(x)=eln⁡x⋅x12⋅(ln⁡x⋅x12)′

A zárójelet szorzatként deriváljuk, ezért a szorzat képletét alkalmazzuk.

(ln⁡x⋅x12)′=(ln⁡x)′⋅x12+ln⁡x⋅(x12)′=

A logaritmus deriváltja 1/x:

=1x⋅x12+ln⁡x⋅(x12)′=

Most deriváljuk a második kifejezést a hatványfüggvények deriválásának szokásos képlete szerint. Tehát igaz:

(x12)′=12x12−1=12x−12=x−122=12x12=12x

Ezt az eredményt behelyettesítjük a számolásunkba:

=1x⋅x12+ln⁡x⋅12x=

Az első szorzatot még átalakíthatjuk, ismét a hatványokkal dolgozó képletekkel:

1x⋅x12=x−1⋅x12=x−1+12=x−12=1x

Az előző kifejezést átírjuk az imént elvégzett számolás segítségével:

=1x+ln⁡x⋅12x=

Végül a logaritmust a tört számlálójába visszük:

=1x+ln⁡x2x=

Az első törtet bővíthetjük kettővel, és a törteket ezután összeadhatjuk:

=22x+ln⁡x2x=2+ln⁡x2x

Most már visszatérhetünk a teljes deriválthoz:

f′(x)=eln⁡x⋅x12⋅(2+ln⁡x2x)=

Az eln x kifejezést visszacseréljük x-re:

=xx⋅(2+ln⁡x2x).

Ezzel megkaptuk a végeredményt.