✖

Sorozatok

A sorozat olyan függvény, amelynek értelmezési tartománya a pozitív egész számok halmaza. A sorozat lehet végtelen, ha értelmezési tartománya a pozitív egész számok teljes halmaza, vagy véges, ha értelmezési tartománya csak a pozitív egész számok egy véges részhalmaza. Ha nem mondjuk ki kifejezetten, hogy véges sorozatról van szó, végtelen sorozatot értünk alatta.

A sorozat definíciója

Ez a fejezet legalább egy kicsit megvilágítja a sorozat definíciójának jelentését. Nem feltétlenül szükséges ismerned, ha akarod, az egész fejezetet átugorhatod.

A bevezető már elárulta, hogy függvényről van szó, amelynek értelmezési tartománya a pozitív egész számok halmaza. Az értékkészlete tetszőleges halmaz lehet, mi azonban itt a valós számok halmazát feltételezzük. Mit jelent ez? A legszembetűnőbb változás a függvény grafikonján látszik: nem folytonos vonal lesz, mint a megszokott függvényeknél, hanem csak szétszórt, különálló, izolált pontok.

Sorozat lehet például az 1, 3, 5, 7, 9, 11, … számsor. Ez elég egyértelműen megadott sorozat, és mindenkinek világosnak kell lennie, hogyan folytatódik. Mivel függvényről van szó, a sorozat hozzárendelési táblázata így nézne ki:

1→12→33→54→7…

Az első oszlop számai (az értelmezési tartomány elemei) tehát azt mutatják, hányadik helyen áll az adott szám a sorozatban. Például az egyszerű sorozatunkban az öt a harmadik helyen áll. Pontosan ezt mondja a táblázat is. A negyedik helyen a hét áll, az elsőn az egy, és így tovább. Ebből az is következik, hogy egy véges p sorozat értelmezési tartománya valamilyen

Dp={1,2,3,…,n}

alakú halmaz kell legyen, hogy valóban sorrendről legyen szó, és egyetlen hely se maradjon ki. Például a

Dp={1,2,3,5,7}

halmaz nem alkalmas sorozat értelmezési tartományának, mert hiányzik belőle a negyedik és a hatodik elem.

A sorozatot tehát az fejezi ki, hogy az elemei valamilyen módon sorba rendezhetők, és az első és az utolsó kivételével minden elemnek van előzője és követője. Ez óriási különbség a valós függvényekhez képest, ahol ilyesmi nem igaz. Ha vesszük az f(x) = 2x függvényt, melyik érték következik f(5/2) után? Nem tudjuk, az eredmény valós szám, a valós számoknak pedig nincs követőjük.

A sorozat megadása

Tudjuk már, hogy a sorozat leegyszerűsítve számozott számsor. Nézzük meg, hogyan adhatjuk meg. A sorozatot általában kisbetűvel nevezzük el, alsó indexszel, például ai.

Az első mód az összes érték felsorolása. Ezzel az előző fejezetben már találkoztunk. A felsorolás lehet véges és végtelen is:

ak=(1,2,3,4,5)an=(2,4,6,8,10,…)

Megjegyzés: nem vagyok biztos benne, milyen zárójeleket szokás használni a sorozatokhoz, egységes szabályt nem találtam. Valószínűleg nem használnék kapcsos zárójelet, mert az halmazt jelöl, amelynél a sorrend nem számít, a sorozatnál viszont számít a tagok sorrendje.

A második lehetőség az n-edik tag képlete. Például az an sorozat tartalmazza az összes páros számot. Ezt képlettel így fejezhetjük ki:

an=2n.

Az n alsó index megmondja, hányadik elemét számoljuk éppen a sorozatnak. Ha tehát az első elemet akarjuk tudni, az a1 elem kell nekünk, ha a hetediket, akkor az a7. A hetedik elemet úgy számoljuk ki, hogy behelyettesítünk a képletbe.

a7=2⋅7=14

Ez a megadás azért hasznos, mert a sorozat bármelyik elemét azonnal ki lehet vele számolni. Egy másik lehetőség a rekurzív definíció. A rekurzív definíció lehetővé teszi, hogy kiszámoljuk a következő tagot, ha ismerjük a jelenlegit. Vagyis ha ismerjük az an elemet, ki tudjuk számolni az an + 1 elemet.

Ha a sorozatot rekurzívan akarjuk megadni, két információt kell megadnunk: melyik az első elem, és mi a szabály az (n + 1)-edik elem kiszámítására. Ha a páros pozitív egész számok sorozatát rekurzívan akarnánk megadni, így tehetnénk:

a1=2;an+1=an+2

Hogyan számolunk ezzel? Tudjuk, hogy a1 egyenlő kettővel. Most n helyére behelyettesítünk egyet, így a2-t úgy kapjuk meg, hogy a1-hez hozzáadunk kettőt. Négyet kapunk, a második páros számot. És így tovább.

a1=2a2=a1+2(=4)a3=a2+2(=6)a4=a3+2(=8)…

A rekurzív definíció akkor hasznos, ha a sorozat egy nagyobb részét kell előállítanunk. Ezzel szemben nem hasznos, ha egy konkrét elemet akarunk kiszámolni, mert a századik páros szám kiszámításához előbb ki kell számolnunk az összes előtte álló 99 páros számot.

Az utolsó lehetőség, hogy a sorozatot grafikonnal adjuk meg.

Még egy tisztázás: a sorozatnak nem kell feltétlenül egyszerű képlete lennie, nem kell „észszerű” számsornak lennie. Ez a számsor is sorozat, bár első pillantásra nincs mélyebb értelme:

ai=(−5,73,π,π,π,13,106+54,log3⁡54,0)

A sorozat grafikonja

A sorozatok grafikonja különbözik a szokásos valós függvényekétől. Mivel az értelmezési tartományuk a pozitív egész számok halmaza, a grafikonjukat izolált pontok alkotják.

Az a_n=n sorozat grafikonja

Az a_n=1/n sorozat grafikonja

Számtani sorozat

A számtani sorozat egyszerű sorozat, amelyben a tagok között állandó a különbség. Minden következő elem például hárommal nagyobb, vagy mondjuk tizenhéttel kisebb. Azt a különbséget, amellyel a sorozat tagjai eltérnek egymástól, differenciának nevezzük (jele d). Az első esetben a differencia három, a másodikban mínusz tizenhét, a páros számok sorozatánál pedig kettő. Képlettel tehát a számtani sorozatot így írhatjuk fel:

an+1=an+d

A számtani sorozat n-edik tagjának kiszámítására szolgáló általános képlet pedig

an=a1+(n−1)d.

Példaként vegyük ismét a páros számokat, ahol a differencia kettő, és az első páros szám is kettő. A második páros számot úgy kapjuk, hogy az elsőhöz hozzáadunk kettőt. Ha még egyszer hozzáadunk kettőt, megkapjuk a harmadik páros számot.

a1=2a2=a1+2(=4)a3=a2+2(=6)a4=a3+2(=8)…

Ha például a hetedik páros számot akarjuk kiszámolni, az általános képletbe így helyettesítünk:

an=a1+(n−1)d→a7=2+(7−1)⋅2=2+12=14

Hogyan derítjük ki, hogy egy sorozat számtani-e? Az (n + 1)-edik tag képletéből kivonjuk az n-edik tag képletét, és ha differenciát kapunk, számtani sorozatról van szó. Legyen például a sorozat

an=2n+7.

Számtani sorozat ez? Először felírjuk az (n + 1)-edik tagot:

an+1=2(n+1)+7.

Most ezt a két kifejezést kivonjuk egymásból:

d=(2(n+1)+7)−(2n+7)d=2n+2+7−2n−7d=2n−2n+7−7+2d=2

Látjuk, hogy a kivonás után d = 2-t kaptunk, tehát számtani sorozatról van szó, amelynek a differenciája kettő.

A számtani sorozat tagjainak összege

Gyakran szükségünk van egy számtani sorozat első néhány tagjának összegére. Hogyan csináljuk? Intuitíven valahogy így. Maradjunk a páros számoknál. Mennyi az első három páros szám összege? Vagyis a 2, 4 és 6 számoké. Persze összeadhatjuk őket egyenként, de nem ezt akarjuk, mi képletet szeretnénk.

Alakítsuk át a sorozatot így: az első elemhez hozzáadunk kettőt, az utolsóból pedig kettőt kivonunk. 4, 4, 4-et kapunk. Látjuk, hogy három egyforma számunk van, így elég a négyet megszorozni a tagok számával, vagyis hárommal. Tehát 4 · 3 = 12.

Öt elemnél ez így nézne ki: 2, 4, 6, 8, 10. A szélső elemekhez hozzáadunk, illetve belőlük kivonunk négyet, a szélsők melletti elemekhez pedig kettőt.

ai=(2+4),(4+2),6,(8−2),(10−4)ai=6,6,6,6,6

Ismét elég csak szorozni: 6 · 5 = 30. Mit látunk? Mindig a sorozat tagjainak számát szorozzuk a sorozat középső tagjával. A 2, 4, 6 sorozatban középen a négy állt, a 2, 4, 6, 8, 10 sorozatban pedig a 6. Hogyan számoljuk ki általánosan a középső elemet (jelöljük p-vel)? A sorozat első és utolsó tagjának átlagaként, vagyis

p=a1+an2

Például a második sorozatnál

p=2+102=6.

Az an sorozat első n tagjának összegére vonatkozó végső képlet tehát így nézne ki:

Sn=n⋅a1+an2

A képlet páros számú elemre is érvényes, bár a levezetésben csak páratlan számú elemet használtunk.

Hogyan számoljuk ki a differenciát

Hogyan számoljuk ki a differenciát, ha ismerjük a sorozat két tagját? Maradjunk a páros számoknál. Tegyük fel, hogy a sorozat két tagját ismerjük:

a3=6,a7=14.

Hogyan számoljuk ki a differenciát? Először kiszámoljuk a két elem különbségét:

a7−a3=14−6=8

Most már csak el kell osztanunk ezt az eredményt a két ismert elem közötti lépések számával, vagyis az indexeik különbségével:

a7−a37−3=84=2.

A differencia kettő. A d differencia kiszámítására szolgáló végső képlet, ha ismerjük a sorozat ak és al elemét:

d=al−akl−k

A számtani sorozat grafikonja állandó növekedést vagy állandó csökkenést mutat – a grafikon izolált pontjai egy egyenesen fekszenek.

Az a_n=3n sorozat grafikonja

Mértani sorozat

A mértani sorozat abban különbözik az előző számtani sorozattól, hogy két szomszédos tagja között nem a különbség, hanem a hányados állandó. Ezt a hányadost nem differenciának nevezzük, mint a számtani sorozatnál, hanem hányadosnak (jelöljük q-val). Lehetne például olyan sorozatunk, amelyben q = 10, az első elem pedig 5:

a1=5a2=a1⋅10(=50)a3=a2⋅10(=500)a4=a3⋅10(=5000)

Általánosan tehát ez a képlet érvényes:

an+1=an⋅q

A mértani sorozat általános tagjának képlete így nézne ki:

an=a1⋅qn−1

Például az előző sorozat harmadik elemét így számolnánk ki:

a3=a1⋅q3−1a3=5⋅q2a3=5⋅102a3=500

A mértani sorozatokat még két csoportra oszthatjuk aszerint, mekkora a hányadosuk. Ha ugyanis a hányados abszolút értéke kisebb egynél, az egész sorozat nullához tart. Az ilyen sorozatot konvergensnek nevezzük. Ha viszont a hányados abszolút értéke legalább egy, a sorozat nem tart nullához, és divergens sorozatnak hívjuk. A konvergens sorozatra egyszerű képlet érvényes a teljes sor összegére (csak a konvergensre igaz, mert a divergensnek nincs véges összege):

Sa=a11−q.

A mértani sorozat első i elemének összegét ez a képlet adja meg az an sorozatra:

Si=a1⋅qi−1q−1

A képlet levezetését elolvashatod a Wikipédián.

A mértani sorozat grafikonja – kivéve, ha a hányados egy vagy nulla – izolált pontok halmaza, amely nem fekszik egy egyenesen. A mértani sorozat tipikus grafikonja így néz ki:

A q=1{,}2 hányadosú és a_1=1{,}2 első tagú mértani sorozat grafikonja

Ha a hányados negatív, a grafikonnak két ága lesz:

A q=-1{,}2 hányadosú és a_1=-1{,}2 első tagú mértani sorozat grafikonja