✖

Inverz függvény

Az inverz függvény olyan függvény, amely az elemeket „fordítva” rendeli hozzá, mint az eredeti függvény.

Bevezető példa

Kezdetként vegyünk egy egyszerű lineáris függvényt, az f(x) = 2x függvényt. Milyen függvényértékei lesznek ennek a függvénynek? Például az első néhány természetes számra a függvényértékek így néznek ki:

f(1)=2f(2)=4f(3)=6f(4)=8…

Látjuk, hogy ha a függvénybe beírjuk a kettőt, négyet kapunk vissza. Mit kell tennie ennek a függvénynek az inverzének? Fordítva kell működnie – beírjuk a négyet, és a függvénynek a kettőt kell visszaadnia. Az inverz függvény jele f−1, és az elemeket fordítva kell hozzárendelnie, vagyis így:

f−1(2)=1f−1(4)=2f−1(6)=3f−1(8)=4…

Hogyan érhetjük ezt el? Ha az eredeti függvény az x paraméter kétszeresét adta vissza, akkor az inverz függvénynek ellenkezőleg, az x paraméter felét kell visszaadnia. Ha beírjuk a hármat, megkétszerezve hatot kapunk. Ha a hatnak vesszük a felét, megint a hármat kapjuk vissza. Az inverz függvény felírása tehát:

f−1(x)=x2

Meghatározás

Most definiáljuk rendesen az inverz függvényt. Legyen adott egy f függvény, amelynek értelmezési tartománya Df, értékkészlete pedig Rf. A függvény definíciója szerint a Df értelmezési tartomány minden x eleméhez van az Rf értékkészletnek egy y eleme, amelyre f(x) = y teljesül.

Az f−1 inverz függvény ekkor az a függvény, amelyre igaz:

f(x)=y⇔f−1(y)=x.

Mit mond nekünk ez a meghatározás? Azt, hogy ha az f függvényt az x argumentummal hívjuk meg, és ebből az y értéket kapjuk, akkor az inverz függvényt meg lehet hívni az y argumentummal, és az x értéket kell visszaadnia.

Mindezt még ábrákon is megmutatjuk. Az első ábra az eredeti f függvényt ábrázolja, amely a kapott érték kétszeresét adja vissza. A bal oldali kör az értelmezési tartományt jelképezi, azt a halmazt, amelyből az x értékeit választjuk. A jobb oldali kör az értékkészletet jelképezi, azoknak az értékeknek a halmazát, amelyeket a függvényérték felvehet. A nyilak azt mutatják, melyik bemenet melyik kimenetre képződik le. Nyíl természetesen végtelen sok lenne, ez a függvénynek csak egy kis részlete.

Az eredeti függvény leképezésének szemléltetése

Következik az inverz függvény ábrája. Az inverz függvény nagyon hasonlóan néz ki, mindenekelőtt megfordul a nyilak iránya, és megváltozik az értelmezési tartomány és az értékkészlet. Ezek szintén felcserélődnek.

Az inverz függvény leképezésének szemléltetése

Látjuk, hogy az eredeti függvény Df-ből Rf-be képezett le, az inverz függvény viszont fordítva, Rf-ből Df-be. Érvényes tehát, hogy az eredeti függvény értelmezési tartománya megegyezik az inverz függvény értékkészletével, az eredeti függvény értékkészlete pedig az inverz függvény értelmezési tartományával.

Az inverz függvény létezése

Először is: az inverz függvény nem mindig létezik, mégpedig a függvény alapvető tulajdonsága miatt. Ha az értelmezési tartomány két egyenlő elemét vesszük, a = b, akkor a függvénynek mindig ugyanazt az eredményt kell visszaadnia: f(a) = f(b). Ha visszatérünk ahhoz a függvényhez, amely a kétszeresét adta vissza, mindig igaznak kell lennie, hogy f(5) = 10. Nem fordulhat elő, hogy a függvény például tizenhármat adna vissza: f(5) = 13 – ez a meghatározás szerint függvénynél nem történhet meg.

Most pedig elemezzük azt a helyzetet, amikor például az f(x) = x2 másodfokú függvényünk van. Mit ad vissza a függvény, ha az x1 = 2 és az x2 = −2 argumentummal hívjuk meg? A függvény mindkét esetben a 4 értéket adja:

f(2)=4f(−2)=4

Eddig rendben. De hogyan nézne ki az inverz függvény? Ha megszerkesztenénk ennek a másodfokú függvénynek az inverzét, egyszerre kellene teljesülnie, hogy:

f−1(4)=2f−1(4)=−2

Ez pedig, ahogy tudjuk, nem lehetséges. A függvény nem adhat vissza különböző eredményeket ugyanarra az argumentumra. Mikor létezik tehát az inverz függvény? Ha a függvény semelyik két bemeneti argumentumra nem ad vissza ugyanazt az értéket. Ez pontosan az injektív (kölcsönösen egyértelmű) függvény meghatározása:

x1≠x2⇒f(x1)≠f(x2)

Az f függvény inverze akkor és csak akkor létezik, ha az f függvény injektív. Ábrákon is megmutatjuk, miért nem létezhet inverz függvénye annak a függvénynek, amely nem injektív. Nyilakkal ábrázoljuk az f(x) = x2 másodfokú függvény egy részét:

Az f(x)=x^2 másodfokú függvény leképezése

Ha megpróbálnánk megfordítani a nyilakat, ilyen ábrát kapnánk:

Az inverz függvény leképezése, ilyen leképezés nem létezhet

Olyan ábrát kapunk, amelyen egy pontból két nyíl vezet a másik halmaz két különböző számába. Ez nem felel meg a függvény meghatározásának, ezért az inverz függvény nem létezhet.

Grafikus jelentés

Ha egy függvénynek létezik inverz függvénye, akkor a két grafikon tengelyesen szimmetrikus lesz az első és harmadik síknegyed szögfelezőjére – ez egyben az f(x) = x függvény grafikonja.

Az y=2x függvény és az y=x/2 inverz függvény példája. Kékkel az első és harmadik síknegyed szögfelezője van kiemelve

Az inverz függvény kiszámítása

Ha adott egy függvény, és az a feladat, hogy számítsd ki az inverzét, úgy járunk el, hogy a függvényből egyenletet csinálunk, és az egyenletből kifejezzük az x-et. Az elsőként említett f(x) = 2x lineáris függvényt tehát így alakítjuk át:

y=2x

Ezzel kezdünk. A cél az, hogy az x-et kifejezzük az y függvényében. Itt ez elég gyorsan megy, egyszerűen elosztod az egyenletet kettővel:

y2=x

és megvan a kifejezett x. Az inverz függvény tehát f−1(x)=x2. Következő példa:

f(x)=4x−7

Behelyettesítünk az egyenletbe, és kifejezzük az x-et:

y=4x−7/+7y+7=4x/:4y+74=x

Az inverz függvény tehát így néz ki:

f−1(x)=x+74

Ki is próbálhatjuk. Kiszámoljuk az eredeti függvény helyettesítési értékét a 3 helyen:

f(3)=4⋅3−7=12−7=5

Ha jól számoltuk ki az inverz függvényt, akkor az 5-tel meghívva vissza kell kapnunk a hármat:

f−1(5)=5+74=124=3

Következő példa:

f(x)=x2+1

Kifejezzük az x-et:

y=x2+1/−1y−1=x2/y−1=x2

Most kellemetlen helyzetbe kerültünk. Az x2-ből ugyanis nem vonhatunk csak úgy gyököt, hogy x legyen, abszolút értéket kell írnunk, vagyis:

x2=|x|

Ha behelyettesítünk az előző egyenletbe:

y−1=|x|

Ezzel viszont két eredményt kapunk, egy pozitívat és egy negatívat:

x1=y−1x2=−y−1

Az eredmény az, hogy egy y-hoz két különböző x tartozik, kivéve azt az esetet, amikor a gyök nulla. Az inverz függvényt azonban megkereshetjük egy bizonyos intervallumon. Ha megnézzük a függvény grafikonját:

Az f(x)=x^2+1 függvény grafikonja

azt látjuk, hogy az inverz függvény létezhetne a [0; +∞[ intervallumon. Így csak az x1 kifejezését vehetjük. Ekkor olyan függvényt kapunk, amelynek grafikonját az ábrán láthatod:

Az inverz függvény az értelmezési tartománynak csak egy részén

Mondhatjuk tehát, hogy az adott intervallumon létezik az

f−1(x)=x−1

inverz függvény.