Inverz függvény
Az inverz függvény olyan függvény, amely az elemeket „fordítva” rendeli hozzá, mint az eredeti függvény.
Bevezető példa
Kezdetként vegyünk egy egyszerű lineáris függvényt, az f(x) = 2x függvényt. Milyen függvényértékei lesznek ennek a függvénynek? Például az első néhány természetes számra a függvényértékek így néznek ki:
Látjuk, hogy ha a függvénybe beírjuk a kettőt, négyet kapunk vissza. Mit kell tennie ennek a függvénynek az inverzének? Fordítva kell működnie – beírjuk a négyet, és a függvénynek a kettőt kell visszaadnia. Az inverz függvény jele f−1, és az elemeket fordítva kell hozzárendelnie, vagyis így:
Hogyan érhetjük ezt el? Ha az eredeti függvény az x paraméter kétszeresét adta vissza, akkor az inverz függvénynek ellenkezőleg, az x paraméter felét kell visszaadnia. Ha beírjuk a hármat, megkétszerezve hatot kapunk. Ha a hatnak vesszük a felét, megint a hármat kapjuk vissza. Az inverz függvény felírása tehát:
Meghatározás
Most definiáljuk rendesen az inverz függvényt. Legyen adott egy f függvény, amelynek értelmezési tartománya Df, értékkészlete pedig Rf. A függvény definíciója szerint a Df értelmezési tartomány minden x eleméhez van az Rf értékkészletnek egy y eleme, amelyre f(x) = y teljesül.
Az f−1 inverz függvény ekkor az a függvény, amelyre igaz:
Mit mond nekünk ez a meghatározás? Azt, hogy ha az f függvényt az x argumentummal hívjuk meg, és ebből az y értéket kapjuk, akkor az inverz függvényt meg lehet hívni az y argumentummal, és az x értéket kell visszaadnia.
Mindezt még ábrákon is megmutatjuk. Az első ábra az eredeti f függvényt ábrázolja, amely a kapott érték kétszeresét adja vissza. A bal oldali kör az értelmezési tartományt jelképezi, azt a halmazt, amelyből az x értékeit választjuk. A jobb oldali kör az értékkészletet jelképezi, azoknak az értékeknek a halmazát, amelyeket a függvényérték felvehet. A nyilak azt mutatják, melyik bemenet melyik kimenetre képződik le. Nyíl természetesen végtelen sok lenne, ez a függvénynek csak egy kis részlete.
Következik az inverz függvény ábrája. Az inverz függvény nagyon hasonlóan néz ki, mindenekelőtt megfordul a nyilak iránya, és megváltozik az értelmezési tartomány és az értékkészlet. Ezek szintén felcserélődnek.
Látjuk, hogy az eredeti függvény Df-ből Rf-be képezett le, az inverz függvény viszont fordítva, Rf-ből Df-be. Érvényes tehát, hogy az eredeti függvény értelmezési tartománya megegyezik az inverz függvény értékkészletével, az eredeti függvény értékkészlete pedig az inverz függvény értelmezési tartományával.
Az inverz függvény létezése
Először is: az inverz függvény nem mindig létezik, mégpedig a függvény alapvető tulajdonsága miatt. Ha az értelmezési tartomány két egyenlő elemét vesszük, a = b, akkor a függvénynek mindig ugyanazt az eredményt kell visszaadnia: f(a) = f(b). Ha visszatérünk ahhoz a függvényhez, amely a kétszeresét adta vissza, mindig igaznak kell lennie, hogy f(5) = 10. Nem fordulhat elő, hogy a függvény például tizenhármat adna vissza: f(5) = 13 – ez a meghatározás szerint függvénynél nem történhet meg.
Most pedig elemezzük azt a helyzetet, amikor például az f(x) = x2 másodfokú függvényünk van. Mit ad vissza a függvény, ha az x1 = 2 és az x2 = −2 argumentummal hívjuk meg? A függvény mindkét esetben a 4 értéket adja:
Eddig rendben. De hogyan nézne ki az inverz függvény? Ha megszerkesztenénk ennek a másodfokú függvénynek az inverzét, egyszerre kellene teljesülnie, hogy:
Ez pedig, ahogy tudjuk, nem lehetséges. A függvény nem adhat vissza különböző eredményeket ugyanarra az argumentumra. Mikor létezik tehát az inverz függvény? Ha a függvény semelyik két bemeneti argumentumra nem ad vissza ugyanazt az értéket. Ez pontosan az injektív (kölcsönösen egyértelmű) függvény meghatározása:
Az f függvény inverze akkor és csak akkor létezik, ha az f függvény injektív. Ábrákon is megmutatjuk, miért nem létezhet inverz függvénye annak a függvénynek, amely nem injektív. Nyilakkal ábrázoljuk az f(x) = x2 másodfokú függvény egy részét:
Ha megpróbálnánk megfordítani a nyilakat, ilyen ábrát kapnánk:
Olyan ábrát kapunk, amelyen egy pontból két nyíl vezet a másik halmaz két különböző számába. Ez nem felel meg a függvény meghatározásának, ezért az inverz függvény nem létezhet.
Grafikus jelentés
Ha egy függvénynek létezik inverz függvénye, akkor a két grafikon tengelyesen szimmetrikus lesz az első és harmadik síknegyed szögfelezőjére – ez egyben az f(x) = x függvény grafikonja.
Az inverz függvény kiszámítása
Ha adott egy függvény, és az a feladat, hogy számítsd ki az inverzét, úgy járunk el, hogy a függvényből egyenletet csinálunk, és az egyenletből kifejezzük az x-et. Az elsőként említett f(x) = 2x lineáris függvényt tehát így alakítjuk át:
Ezzel kezdünk. A cél az, hogy az x-et kifejezzük az y függvényében. Itt ez elég gyorsan megy, egyszerűen elosztod az egyenletet kettővel:
és megvan a kifejezett x. Az inverz függvény tehát
Behelyettesítünk az egyenletbe, és kifejezzük az x-et:
Az inverz függvény tehát így néz ki:
Ki is próbálhatjuk. Kiszámoljuk az eredeti függvény helyettesítési értékét a 3 helyen:
Ha jól számoltuk ki az inverz függvényt, akkor az 5-tel meghívva vissza kell kapnunk a hármat:
Következő példa:
Kifejezzük az x-et:
Most kellemetlen helyzetbe kerültünk. Az x2-ből ugyanis nem vonhatunk csak úgy gyököt, hogy x legyen, abszolút értéket kell írnunk, vagyis:
Ha behelyettesítünk az előző egyenletbe:
Ezzel viszont két eredményt kapunk, egy pozitívat és egy negatívat:
Az eredmény az, hogy egy y-hoz két különböző x tartozik, kivéve azt az esetet, amikor a gyök nulla. Az inverz függvényt azonban megkereshetjük egy bizonyos intervallumon. Ha megnézzük a függvény grafikonját:
azt látjuk, hogy az inverz függvény létezhetne a [0; +∞[ intervallumon. Így csak az x1 kifejezését vehetjük. Ekkor olyan függvényt kapunk, amelynek grafikonját az ábrán láthatod:
Mondhatjuk tehát, hogy az adott intervallumon létezik az
inverz függvény.