Exponenciális és logaritmikus egyenlőtlenségek
Az exponenciális egyenlőtlenség olyan exponenciális egyenlet, amelyben az egyenlőségjel helyett relációs jel áll. Például ez:
Az eljárás ugyanúgy indul, mint az egyenletnél. A nyolcat felírjuk a kettő hatványaként:
A 2x = 23 egyenletnél most összehasonlítanánk a kitevőket, és x = 3 jönne ki. Miért tehetjük ezt meg? A 2x függvény szigorúan monoton növekvő: minél nagyobb a kitevő, annál nagyobb a hatvány. Ezért egyetlen értéket sem vesz fel kétszer, és a kettő két hatványa csak akkor egyenlő, ha a kitevőjük is egyenlő. Ugyanez a gondolat segít az egyenlőtlenségnél is, csak azt is el kell döntenünk, melyik irányba. A kettő valamilyen hatványa akkor és csak akkor nagyobb a kettő harmadik hatványánál, ha a kitevő nagyobb háromnál:
A megoldás a ]3; +∞[ intervallum. Ez stimmel: 24 = 16 több nyolcnál, de 22 = 4 már nem. Az ábrán ez az x tengelynek az a része, amely fölött a piros grafikon magasabban fut, mint a zöld egyenes.
Másképp alakul az olyan egyenlőtlenség, amelyben az alap egynél kisebb, például
Az y = 8 egyenes fölé csak −3-tól balra emelkedik, így a
- az alap egynél nagyobb: a függvény szigorúan monoton növekvő, és a relációs jel marad,
- az alap nulla és egy között van: a függvény szigorúan monoton csökkenő, és a relációs jel megfordul.
Egynél kisebb alap
Lássuk az
egyenlőtlenséget. A kilencet fel kell írnunk az egyharmad hatványaként. Az egyharmad mínusz első hatványa három, mínusz második hatványa kilenc:
Az alapok megegyeznek, csakhogy az
A megoldás a ]−∞; −2] intervallum. Ellenőrizzük az x = −3 értékre:
A leggyakoribb hiba ezeknél a feladatoknál így hangzik: nem fordítottam meg a relációs jelet. Aki azt írja, hogy x ≥ −2, annak például a nulla is megfelelne. Csakhogy
Ha nehezen megy a törtekkel az alapban, az
Ha nincs azonos alap
A 3x < 5 egyenlőtlenségben az ötöt nem tudjuk a három egész kitevős hatványaként felírni. Úgy járunk el, mint az egyenleteknél: mindkét oldalt logaritmáljuk, ezúttal hármas alapú logaritmussal. Ez szigorúan monoton növekvő, a relációs jel tehát nem változik: log3 3x < log3 5, azaz x < log3 5. Az eredményt nyugodtan hagyjuk így. A szám hozzávetőleges helyét a 3 < 5 < 9 egyenlőtlenség árulja el, így a log3 5 a log3 3 = 1 és a log3 9 = 2 között van.
Logaritmikus egyenlőtlenségek
A logaritmikus egyenlőtlenségeknél ugyanaz az alapra vonatkozó szabály érvényes, és egy feltétel is hozzájön, amelyet a logaritmikus egyenletekből ismerünk: a logaritmus argumentumának pozitívnak kell lennie. Próbáljuk ki az
egyenlőtlenségen. Először a kikötés: x − 1>0, azaz x>1. Aztán a hármat felírjuk kettes alapú logaritmusként, mert 23 = 8:
A kettes alap egynél nagyobb, a logaritmus szigorúan monoton növekvő, és a relációs jel marad:
Végül az eredményt egyesítjük a kikötéssel. Egyszerre kell teljesülnie az x>1 és az x<9 feltételnek, így a megoldás a ]1; 9[ intervallum. Ellenőrzésként vegyük az x = 5 értéket: log2 4 = 2, ami valóban kevesebb háromnál.
Az ábrán látszik a megoldás: a piros grafikon egytől kilencig minden x-re a zöld egyenes alatt van. Egytől balra egyáltalán nincs grafikon, mert ott a logaritmus nem létezik. Ez az x>1 kikötés.
Itt másképp hibázunk, mint az exponenciális egyenlőtlenségeknél. Aki megfeledkezik a kikötésről, az x<9 eredményt írja. Ebbe viszont a nulla is beletartozik, és a log2(0 − 1) = log2(−1) nem létezik. Egyenletnél a kihagyott kikötést elárulná az ellenőrzés, egyenlőtlenségnél azonban végtelen sok szám jön ki, és mindet behelyettesíteni nem lehet. A kikötést ezért mindig rögtön az elején felírjuk.
Az utolsó példában mindkét csapda találkozik:
A kikötés x>0. A kettest felírjuk egyketted alapú logaritmusként, mert
Az alap egynél kisebb, a relációs jel tehát másodszor is megfordul:
Az x>0 kikötéssel a megoldás