✖

Exponenciális és logaritmikus egyenlőtlenségek

Az exponenciális egyenlőtlenség olyan exponenciális egyenlet, amelyben az egyenlőségjel helyett relációs jel áll. Például ez:

2x>8

Az eljárás ugyanúgy indul, mint az egyenletnél. A nyolcat felírjuk a kettő hatványaként:

2x>23

A 2x = 23 egyenletnél most összehasonlítanánk a kitevőket, és x = 3 jönne ki. Miért tehetjük ezt meg? A 2x függvény szigorúan monoton növekvő: minél nagyobb a kitevő, annál nagyobb a hatvány. Ezért egyetlen értéket sem vesz fel kétszer, és a kettő két hatványa csak akkor egyenlő, ha a kitevőjük is egyenlő. Ugyanez a gondolat segít az egyenlőtlenségnél is, csak azt is el kell döntenünk, melyik irányba. A kettő valamilyen hatványa akkor és csak akkor nagyobb a kettő harmadik hatványánál, ha a kitevő nagyobb háromnál:

x>3

A megoldás a ]3; +∞[ intervallum. Ez stimmel: 24 = 16 több nyolcnál, de 22 = 4 már nem. Az ábrán ez az x tengelynek az a része, amely fölött a piros grafikon magasabban fut, mint a zöld egyenes.

A piros y=2^x grafikon a zöld y=8 egyenest a 3 fölött metszi

Másképp alakul az olyan egyenlőtlenség, amelyben az alap egynél kisebb, például (12)x>8. Az (12)x függvény szigorúan monoton csökkenő: minél nagyobb a kitevő, annál többször szorzunk egy féllel, és annál kisebb szám jön ki. Az ábrán kékkel látható:

A kék y=\left(\frac12\right)^x grafikon a zöld y=8 egyenest a -3 fölött metszi

Az y = 8 egyenes fölé csak −3-tól balra emelkedik, így a (12)x>8 egyenlőtlenség megoldása x < −3. A relációs jel megfordult. Az exponenciális egyenlőtlenségek egész titka ebben a szabályban rejlik:

  • az alap egynél nagyobb: a függvény szigorúan monoton növekvő, és a relációs jel marad,
  • az alap nulla és egy között van: a függvény szigorúan monoton csökkenő, és a relációs jel megfordul.

Egynél kisebb alap

Lássuk az

(13)x≥9

egyenlőtlenséget. A kilencet fel kell írnunk az egyharmad hatványaként. Az egyharmad mínusz első hatványa három, mínusz második hatványa kilenc:

(13)x≥(13)−2

Az alapok megegyeznek, csakhogy az 13 alap egynél kisebb. A kitevőket tehát összehasonlítjuk, és a relációs jelet megfordítjuk:

x≤−2

A megoldás a ]−∞; −2] intervallum. Ellenőrizzük az x = −3 értékre: (13)−3=33=27, ami valóban több kilencnél.

A leggyakoribb hiba ezeknél a feladatoknál így hangzik: nem fordítottam meg a relációs jelet. Aki azt írja, hogy x ≥ −2, annak például a nulla is megfelelne. Csakhogy (13)0=1, az egy pedig kisebb kilencnél.

Ha nehezen megy a törtekkel az alapban, az 13-ot átírhatod 3−1-re. Az egyenlőtlenség ekkor 3−x ≥ 32, azaz −x ≥ 2. Az alap ezúttal egynél nagyobb, és a relációs jel marad, csakhogy mínusz eggyel osztva megfordul az egyenlőtlenségek átalakításának szabályai szerint. Ismét x ≤ −2 jön ki. A relációs jel így is, úgy is megfordul.

Ha nincs azonos alap

A 3x < 5 egyenlőtlenségben az ötöt nem tudjuk a három egész kitevős hatványaként felírni. Úgy járunk el, mint az egyenleteknél: mindkét oldalt logaritmáljuk, ezúttal hármas alapú logaritmussal. Ez szigorúan monoton növekvő, a relációs jel tehát nem változik: log3 3x < log3 5, azaz x < log3 5. Az eredményt nyugodtan hagyjuk így. A szám hozzávetőleges helyét a 3 < 5 < 9 egyenlőtlenség árulja el, így a log3 5 a log3 3 = 1 és a log3 9 = 2 között van.

Logaritmikus egyenlőtlenségek

A logaritmikus egyenlőtlenségeknél ugyanaz az alapra vonatkozó szabály érvényes, és egy feltétel is hozzájön, amelyet a logaritmikus egyenletekből ismerünk: a logaritmus argumentumának pozitívnak kell lennie. Próbáljuk ki az

log2⁡(x−1)<3

egyenlőtlenségen. Először a kikötés: x − 1>0, azaz x>1. Aztán a hármat felírjuk kettes alapú logaritmusként, mert 23 = 8:

log2⁡(x−1)<log2⁡8

A kettes alap egynél nagyobb, a logaritmus szigorúan monoton növekvő, és a relációs jel marad:

x−1<8/+1x<9

Végül az eredményt egyesítjük a kikötéssel. Egyszerre kell teljesülnie az x>1 és az x<9 feltételnek, így a megoldás a ]1; 9[ intervallum. Ellenőrzésként vegyük az x = 5 értéket: log2 4 = 2, ami valóban kevesebb háromnál.

Az y=\log_2(x-1) grafikonja az y=3 egyenes alatt halad, ha x az 1 és a 9 közé esik

Az ábrán látszik a megoldás: a piros grafikon egytől kilencig minden x-re a zöld egyenes alatt van. Egytől balra egyáltalán nincs grafikon, mert ott a logaritmus nem létezik. Ez az x>1 kikötés.

Itt másképp hibázunk, mint az exponenciális egyenlőtlenségeknél. Aki megfeledkezik a kikötésről, az x<9 eredményt írja. Ebbe viszont a nulla is beletartozik, és a log2(0 − 1) = log2(−1) nem létezik. Egyenletnél a kihagyott kikötést elárulná az ellenőrzés, egyenlőtlenségnél azonban végtelen sok szám jön ki, és mindet behelyettesíteni nem lehet. A kikötést ezért mindig rögtön az elején felírjuk.

Az utolsó példában mindkét csapda találkozik:

log12⁡x>2

A kikötés x>0. A kettest felírjuk egyketted alapú logaritmusként, mert (12)2=14:

log12⁡x>log12⁡14

Az alap egynél kisebb, a relációs jel tehát másodszor is megfordul:

x<14

Az x>0 kikötéssel a megoldás ]0;14[. Ellenőrizzük például az x=18 értékre: az egyketted harmadik hatványa egynyolcad, így log12⁡18=3, és ez tényleg több kettőnél.