✖

Irracionális egyenletek

Az irracionális egyenlet olyan egyenlet, amelyben az ismeretlen gyökjel alatt rejtőzik. A név nem azt jelenti, hogy az egyenlet észszerűtlen, csak azt, hogy gyökök vannak benne, és azokból gyakran irracionális számok lesznek. Például ebben:

x+3=5

A gyöktől úgy szabadulunk meg, hogy az egész egyenletet négyzetre emeljük. A négyzetre emelés és a gyökvonás kioltja egymást, mert (a)2=a:

x+3=5/2x+3=25/−3x=22

Biztos, ami biztos, még ellenőrzünk: az eredményt külön behelyettesítjük az eredeti egyenlet bal oldalába (B), külön a jobb oldalába (J), és összehasonlítjuk őket.

B=22+3=25=5J=5

Azt kaptuk, hogy B = J, stimmel. Ez a behelyettesítés túlzott alaposságnak tűnhet, az irracionális egyenleteknél azonban ugyanúgy a számolás része, mint maga a négyzetre emelés; nélküle nincs meg az eredmény. Az egész eljárás négy lépésből áll: kifejezzük a gyököt, négyzetre emeljük az egyenletet, megoldjuk, ami kijön, és végül ellenőrzünk.

Miért kötelező az ellenőrzés

A négyzetre emelés nem ekvivalens átalakítás. Két szám egyenlőségéből ugyan következik a négyzetük egyenlősége, fordítva viszont ez nem működik: 3 ≠ − 3, mégis 32 = (−3)2 = 9. A négyzetre emeléssel így olyan egyenlet is keletkezhet, amelynek több megoldása van, mint az eredetinek. Nézzük ezt az egyenletet:

x+2=x.

Mindkét oldalt négyzetre emeljük, és mindent az egyik oldalra rendezünk:

x+2=x/2x+2=x2/−x−20=x2−x−2

Egy másodfokú egyenletet kaptunk. Szorzattá alakítható: (x − 2)(x + 1) = 0, a megoldásai tehát x = 2 és x = −1. Jöhet az ellenőrzés, először a kettessel:

B=2+2=4=2J=2

A két oldal egyenlő, B = J, a kettő tehát megoldás. És a mínusz egy?

B=−1+2=1=1J=−1

Bal oldalon egy jött ki, jobb oldalon mínusz egy, tehát B ≠ J. A mínusz egy nem megoldás, pedig a számolás becsületesen kiadta. Az egyenletnek egyetlen megoldása van, x = 2.

Honnan jött ez a hamis gyök? Ezt az ábra mutatja meg a legjobban. Az egyenlet bal oldala az y=x+2 függvény (pirossal), a jobb oldala az y = x egyenes (kékkel). Az egyenlet megoldása az a hely, ahol a két vonal metszi egymást, ez pedig csak a (2; 2) pont, vagyis x = 2.

A gyökfüggvény és az egyenes grafikonja egyetlen pontban metszi egymást, a mínusz előjelű gyökfüggvény a hamis gyöknél találkozik az egyenessel

Szürke szaggatott vonallal az y=−x+2 függvény látható. Ha az y=x+2 és az y=−x+2 egyenletet is négyzetre emeljük, a mínusz eltűnik, és mindkettőből ugyanaz lesz: y2 = x + 2. A négyzetre emelés tehát egybeolvasztja a x+2=x és a −x+2=x egyenletet, a másodfokú egyenlet pedig mindkettő metszéspontját megtalálja. A szürke görbe a (−1; −1) pontban metszi az egyenest, és éppen innen ered a mínusz egyesünk. Az ilyen betolakodót megbízhatóan csak az ellenőrzés leplezi le.

Az ábra még valamit elárul: mindkét gyökfüggvény, a piros és a szürke is csak az x = −2 helyen kezdődik. A gyökjel alatt nem állhat negatív szám, ezért az egyenletnek csak x ≥ − 2 esetén van értelme. A hamis mínusz egy beleesik ebbe a tartományba, a feltétel tehát nem szűri ki. Csak az ellenőrzés hozza napvilágra.

Először fejezzük ki a gyököt

Lássuk a következő egyenletet:

2x−3+3=x.

Nagyon csábító, hogy rögtön négyzetre emeljük a bal oldalt a hármassal együtt. Az összeg négyzetét azonban nem tagonként számoljuk, (a + b)2 = a2 + 2ab + b2, ezért ez jönne ki:

(2x−3+3)2=2x−3+62x−3+9

és a gyök továbbra is ott lappangana az egyenletben, csak csúnyábban. Ezért a gyököt először kifejezzük, azaz az egyik oldalon egyedül hagyjuk, és csak utána emelünk négyzetre:

2x−3+3=x/−32x−3=x−3/22x−3=x2−6x+9/−2x+30=x2−8x+12

A jobb oldalt ugyanazzal a képlettel emeltük négyzetre: (x − 3)2 = x2 − 6x + 9. A másodfokú egyenlet szorzattá alakítva (x − 6)(x − 2) = 0, a megoldásai x = 6 és x = 2. Az ellenőrzést a hatossal kezdjük:

B=2⋅6−3+3=9+3=6J=6

Teljesül, hogy B = J, a hatos megfelel. Most a kettes:

B=2⋅2−3+3=1+3=4J=2

A négyes nem kettes, B ≠ J. Átverés. A megoldás csak x = 6.

Miért bukott meg a kettes az ellenőrzésen? A gyök kifejezése után ez az egyenletünk volt: 2x−3=x−3. A gyök sosem negatív, ezért az egyenlet csak azokra az x értékekre teljesülhet, amelyekre x − 3 legalább nulla. Ha x = 2, a jobb oldal −1, ezt pedig semmilyen gyök nem adja ki. Ezt a feltételt előre is figyelheted, a végén való behelyettesítés azonban kényelmesebb, és mindent egyszerre elkap.

Néha az ellenőrzés semmit sem enged át. A x+5=1 egyenlet a gyök kifejezése után x=−4 lesz. Négyzetre emelés után x = 16 jön ki, de az ellenőrzés szerint B=16+5=9 és J = 1, vagyis B ≠ J. Az egyenletnek nincs megoldása, ami már az elején világos lehetett, hiszen a gyök sosem egyenlő mínusz néggyel.

Két gyök

Amint két gyök kerül az egyenletbe, egyetlen négyzetre emelés általában nem elég. Az eljárás viszont nem változik: kifejezzük a gyököt, négyzetre emelünk, és ha marad gyök, az egész kört megismételjük. Próbáljuk ki ezt az egyenletet:

x+5−x=1.

A két gyököt egyszerre nem lehet egyedül hagyni, ezért legalább a x-et átvisszük jobbra, hogy a két gyök különböző oldalra kerüljön. Ha a bal oldali különbséget emelnénk négyzetre, megjelenne a x+5⋅x szorzat, és az alaposan megnehezítené a megoldást. Így tehát emelünk négyzetre:

x+5=1+x/2x+5=1+2x+x

A jobb oldalon ismét kéttagú kifejezést emeltünk négyzetre, ezért megjelent a középső tag, a 2x. Az ikszek szerencsére kiesnek, és egyetlen gyök marad:

x+5=1+2x+x/−x−14=2x/:22=x/24=x

Kétszer emeltünk négyzetre, így az ellenőrzés itt duplán indokolt:

B=4+5−4=3−2=1J=1

B = J, stimmel, az egyenlet megoldása x = 4.